Another Broken World

3.Fejezet

Találkozások és bonyodalmak
(Ichigo)  

- Kérdeztem valamit!

Majd egy pillanatra elhúzza a faltól és vissza is nyomja, mire támadóm felnyög. - Mégis mi lennél te? - kérdezte még mindig a falhoz szorítva.
- Vérfarkas... - bökte ki végre....Várjunk! MI VAN??!! Mi a francról beszélnek ? Ezek bolondok...Hova kerültem....?
- Értem. - majd megfogta a gallérját és a magasba emelve a földre hajította, majd megfordult és rám nézett.
- Jól vagy? - kérdezi.
- Igen, köszi.
- Új vagy itt? - a sokktól nem bírok válaszolni, ezért csak rábólintok. - Értem. Vigyázz velük, eléggé kiszámíthatatlanok. mutat a földön heverő srác felé majd lassan elsétál. Mi a fene történt? Pár percig még állok ott egy helyben majd elsétálok a tanárihoz. Mielőtt bárki furcsálná miért tudom, hogy hol van...megnéztem az egyik falon lógó tervrajzot. Bekopogok a tanáriba ahol egy csinos 20 év körüli nő nyit ajtót. Kiderült, hogy ő az osztályfőnököm. Odaadja az órarendem és odakísér ahhoz a tanárhoz akivel lesz az első órám. Lassan elindulunk majd az egyik teremél megáll és belép. Bemutat az osztálynak majd jelez, hogy mondjak valamit magamról.- Sakurano Ichigo vagyok. Nagyon örvendek.
Majd a tanár mutatja, hogy hova üljek és mikor meg látom, hogy ki mellett van a helyem sokkot kapok.
Az egyetlen hely a korábbi "megmentőm" az az Akira vagy hogy is hívják nevű srác mellett van. Levágódom a székemre, előveszek egy papírt meg egy cerkát és írom amit szerintem fontosnak találok. Egy szóval semmit. Inkább chibiket rajzolok. Mikor kicsöngetnek oda fordulok a sráchoz.
- Még egyszer szeretném megköszönni a reggelit. - azért mégse legyek már bunkó. Elvégre megmentett. 
- Ugyan hagyd csak. Amúgy Akira. - mutatkozik be.
- Ichigo. - valamiért olyan furcsa érzésem van.
- Nagyon örvendek!
- Amúgy mi volt az az előbbi? Vérfarkas meg hasonlók..
- Ezt, hogy érted? - néz rám érthetetlenül.
- Hát azok csak kitalálciók,....nem?
- Anélkül iratkoztál be, hogy azt se tudod milyen iskola ez? - ordít rám kiakadva.
- Én se ordibálok úgyhogy álljál le! - rontok rá. Ez mekkora egy tuskó!
- Akkor se értelek. - most már halkabban ugyan,de még mindig kiakadva válaszol.
- Egy: Nem én iratkoztam be. Kettő: A szüleim semmit nem mondtak róla. - ezt jól meg csináltam! Első nap és már is bunkó vagyok. Szép....
- Hogy kerülsz ide, ha nem iratkoztál be?
- Na ezt én is szeretném tudni.
- Majd én.... - de a csengő félbeszakította. - Francba! Hé Ichigo! Hol lesz a következő órád?
- Hmmm.... - majd előveszem az órarendem és megnézem. - Tesi lesz, de azt nem írja hol... - Várjunk csak... azt mondta, hogy Ichigo? Milyen közvetlen...
- Melyik osztály?
- Sakura....
- Nekem is. Gyere velem.

Majd megragadta a csuklóm és elkezdett végig ráncigálni az udvaron. Végig éreztem, hogy valaki figyel és ez nem hagyott nyugodni. Mikor odaértünk Akira felém fordult.
- Valami baj van?
- Miért lenne? - vágtam rá azonnal bunkón.
- Hát mert látom az arcodon, hogy valami történt.
- Ha lenne is, semmi közöd hozzá! - megint megcsináltam...
- Ha te mondod. - majd megfordult és odasétált a többiekhez. Én is odasiettem és pár centire tőle megálltam. Nem értem miért hagy ott ha egyszer ő ajánlotta fel, hogy segít.
- AKIRA!!!! - üvöltöttem rá torkom szakadtából. - Mi a franc bajod van? Elárulnád?

 

















Mindenki engem néz ő meg hirtelen sehol.. Hova tűnt?
- Milyen közvetlen. - bukkan fel ekkor pár centire az arcomtól.
- Bagoly mondja verébnek! Te is az vagy!
- Egy dolgot viszont nem értek...
- Mit?
- Miért TE akadsz ki amikor TE voltál bunkó? - direkt megnyomta, a te szót, hogy kihangsúlyozza.
- Én csak a valóságot mondtam.
- Inkább hagyjuk. Gyere. - majd a csuklómnál fogva odarángatott a többiekhez.
- Miért rángatsz folyton? - sziszegtem a képébe.
- Akkor majd legközelebb kézen fogva megyünk, jó? - súgta a fülembe, mire teljesen elvörösödtem.
- Te kis...
- Srácok ő itt Ichigo! - mondja a többieknek mintha észre sem vette volna az előző "mondatomat".
- Heló!
- Yo!
Majd mindenkit bemutatott... A baráti társaságot természetesen. Az egyik lánnyal, (miről beszélek az egyetlen lány a baráti körében) nagyon jó barátok lettünk. 

 

A neve Aoko. Olyan majdnem mint én annyi kivétellel, hogy neki van fiúja. Akira legjobb barátja, Yuu.
Akivel még jól kijövök: Yutaka és Kouyou.
Lassan elkezdődött a tesi és kiderült, hogy kosárlabdázni fogunk. A kedvencem. A legjobban az tetszett, hogy Akira,Aoko és én egy csapatott alkottunk, a három fiú egy másikat a többiek meg még rendeztek 2 három fős csapatot. És vajon ki nyert? Hát persze, hogy mi. Ezek után már csak 4 unalmas órát ültünk végig és végre vége volt a napnak. Fáradtan dőltem le az ágyamra. Vajon ki figyelt egész nap?
Ahogy ezen agyaltam, a szemem a táskámon akadt meg. Azt mondták kipakolás után nézzem meg, tehát most, igaz? Lassan feltápázkodtam az ágyamról és a táskát felvéve visszahuppantam. Mikor kinyitottam nem tudtam mit reagálni...
- Ez meg mi....? Vagyis inkább miért adták ezt nekem.
Egy pisztoly Bloody Rose felirattal és egy notesz lakattal lezárva és anyukám nyaklánca egy kulccsal. Kinyitottam és elolvastam amit anyu írt és nem hittem a szememnek.
- " tudom, hogy a hír sokkolni fog, de te és Ayano nem vagytok az igazi gyermekeink..." - ez nem lehet igaz. Mikor a sírás szélén álltam valaki kopogott. Mikor kinyitottam az ajtót nem más állt ott mint....
- Akira...
- Szia...
Beljebb engedtem majd az ajtót bezárva a karjaiba borultam és teljes szívemből zokogni kezdtem.
- Mi a baj Ichigo? - de hiába kérdezett nem bírtam válaszolni, csak sírtam tovább. Egy jó tíz perc zokogás után gyengéden letörölte a könnyeim és újra megkérdezte:
- Mi a baj Ichigo?
- Nem vagyok a szüleim igazi lánya...