1.Fejezet
Rémhírek! Irány a Cursed Mystery!(Ichigo)
A nevem Sakurano Ichigo. Egy átlagos gimis lány különös családdal. A szokásos reggelem: Felkelek, felöltözök, gyors smink és haj. Majd tépek reggelizni.
- Jó reggelt Ichigo!
- Yo!
- Igazán megtanulhatnál udvariasan viselkedni! - szólt rám azonnal anyu.
- Én udvarias vagyok. - majd levágódtam a székre.
Ők a szüleim. Igaz a kép még akkor készült mikor egyetemre jártak. Az apám Sakurano Yusaku regényíró. A művei világhírűek. Anyám pedig Sakurano Minami. Világhírű színész. - Jó reggelt! - köszönt ekkor az utolsó családtagom.- Jó reggelt kislányom! - üdvözölték anyuék.- Yo! - majd a szokásos pacsi a levegőben és leült ő is.
A bal oldalon az ikerhúgom látható Sakurano Ayano. A jobb oldalon pedig én. A húgomat gyakran hívom chibinek mivel most már jóval kisebb nálam. Mondhatnám, hogy ő is átlagos, de akkor hazudnék. Ugyanis fiatal létére egy zseni. Egy csomó versenyt nyert én pedig csak az árnyékában kullogok,de ő az egyetlen akiben megbízom. Rá mindig számíthatok. Mit keresek egy ilyen családban? Erre sajnos még mindig nem tudom a választ.- Na húztam! - felkaptam a táskám és léptem a suliba.
- Én is megyek. - felvette a táskáját és jött utánam.- Legyetek óvatosak!- Oké!A suliban.....- Heló Ichigo! - köszönt rám Hiromi amint meglátott.- Yo! - levegő pacsi.- Én mentem órára.- Oké chibi!- Mi az első órád?- Matek...- Fúj! Nekem tesi.- Mázlista...- Mi a pálya Ichigo?- Semmi közöd hozzá Higure! - majd lazán elfordultam, de ő visszarántott.- Nem mész sehová cicus.. - Anyád a cicus te köcsög! Szedd le rólam a mocskos kezed! - majd egy hatalmasat ütöttem az arcába. De pont erre kellett kijönnie az igazgatónak aki azonnal az irodába hívott. Ez csak természetes hiszen Higure az igazgató fia.
Az irodában....
- Mégis mit képzel magáról Sakurano-san?
- Én csak megvédtem magam!
- Másnak próbálja bemesélni! Most azonnal szedje a cuccát és menjen haza! - ordított rám és szó szerint kirúgott az ajtón.
Otthon....
- Hazajöttem...
- Ichigo, mi történt? - kérdezte anyu aggódóan.
- Az igazgató szemét fia kikezdett velem én önvédelemből megütöttem, az apja meg hazaküldött.
- Nem mondtad el neki, hogy miért csináltad? - kérdezte apu kiakadva.
- De...Ez volt a válasza. - levetettem magam a kanapéra a táskám pedig a földre hajítottam. Semmit nem reagáltak rá, ami furcsa...
- Ez a levél ma érkezett...
- Mi ez? Kitől jött?
- Olvasd el..
"Kedves Sakurano Ichigo-san!
Ezennel tudatjuk önnel, hogy a Cursed Mystery Gimnáziumba felvételt nyert. Kérjük minél hamarabb pakoljon össze, ugyanis holnap érkezik önért a kísérője.
Tisztelettel: Higurashi Minami igazgatónő."
- Ez meg mi a franc?! - törtem ki magamból. - Milyen felvétel?!
- Egy különleges iskola, kivételes diákoknak. Kérlek ne kérdezz többet. Ayano is iskolát vált. A gimnáziumod mellé fog járni.
- De hát..
- Elég legyen. Menj pakolni! - kiáltott rám apu. Most hallom először, hogy felemeli a hangját.
- Remek! - majd felrohantam a szobámba és elkezdtem pakolni. Délután jött chibi is és mindent elmondtak neki is. Ő nagyon örült ennek a hírnek. Mikor végeztem, megvacsoráztam, megfürödtem, felöltöztem és az ágyamba vetettem magam. Két perc múlva már durmoltam is.
Másnap...
Reggel mikor mindennel elkészültem lementem reggelizni és nem sokkal később megérkeztek Ayanoért. Elbúcsúztunk majd beszált a kocsiba és elhajtottak. Rá egy jó 10 percre értem is jöttek. Egy fekete inkább hullaszállítóra hasonlító autóval. Pompás...Elbúcsúztam,kaptam egy táskát amiről azt mondták csak kipakolás után nyissam ki és irány a suli.
Egy jó órát utaztunk, közben a fülemben ordított a rock zene, hogy véletlenül se halljak semmit.
A látvány sokkoló volt. Egy hatalmas kísértet kastély előtt álltunk meg. Kiszálltam, de a kocsi azon nyomban eltűnt. Benyitottam az épületbe és elindultam a folyosón.
- Hé cica! Mizujs? - szólalt meg ekkor mögöttem egy ismeretlen hang.
- Hozzám beszélsz? - fordultam meg, de ekkor a kezemnél fogva a falhoz szorított.
- Igen hozzád. Elég csini vagy. Nem láttalak még erre felé. Új vagy?
- És ha igen? - vágtam rá bunkón de megbántam ugyanis erősebben nyomott a falhoz.
- Milyen tüzes. Ez tetszik. Nem igaz srácok? - nézett a haverjaira.
Majd elkezdte a blúzomat kigombolni.
- Mit művelsz?
- Ó, hogy én? Semmi különöset. - majd elkezdett vetkőztetni.
- Hagyd abba!!! - mikor már majdnem levette a felsőm, hirtelen valaki arrébb rántotta és most ő volt a falnál.- Nem hallottad amit mondott?
- Ez Akira! Tűnjünk innen! - a csőcselék elrohant, de a szemétláda itt maradt, megmentőm karmai között. Ez meg ki lehet?
