12. Fejezet
Akira, én.. Egy szoba és két ember.. Segítség! ( Ichigo )
- Be lehet fogni.
- Mi az, hogy be lehet fogni? Így kell beszélni egy hölggyel? - vágom be a morcos pofit. Ahogy elnéztem őket, hamar meg fognak találni...
- Mi ez az arc? - kezdi el ismételten az arcomat húzogatni.
- Fejezd be! - csapok rá a kezére és az arcomat simogatva elhátrálok. - Te meg vagy húzatva? Ez fájt!
- De olyan kis cuki voltál mikor duzzogtál...
- Cu-Cuki?? - vörösödöm el. - Mi lenne, ha nem szívatnál folyton?
- Elpirultál? De édes már! - kapja el a hiéna szindrómát.
- Elpirulni? K-ki? Akira minden rendben? Mit szívtál? - nézek rá kérdően.
- Szívni? Én? Semmit. Most hogy mondod egy cigi jól esne.
- Biztos, hogy jól vagy? Ma olyan furcsán viselkedsz.- pillantok rá aggódó tekintettel.
- Persze persze, csak kimegyek cigizni... - indul el és csak annyit látok, hogy dőlni kezd.
- Akira! - kapok utána még épp időben. - Akira, jól vagy?
- Nem érzem jól magam...
- Azt észrevettem! Mi történt volna ha nem kaplak el te nagyon hülye! - szedem le a fejét. Hogy lehet ilyen idióta valaki? - Én meg aggódjak miattad! - csordulnak ki a könnyeim.
- Hé,ne sírj. Ichigo, légyszi szólj Takanorinak..
- Nem sírok. Csak valami bele ment a szemembe. A tesódékat szerintem most hagyjuk. Mond mit kell tennem, hogy jobban legyél? - szegeztem neki a kérdést komoly arccal.
- Te nem tudsz segíteni. A francba szólj már neki!
- Sokszor vigyáztam már beteg emberekre, csak ők nem ordították le a fejem - tekintettem rá lenézően. - Különben is a te ötleted volt, hogy hozzuk össze őket, úgy hogy nem hívom ide. Na gyere! - segítettem fel.
- A francba is, csak téged akarlak megvédeni ezzel. - indul el.
- Akira várj már! Mond már el mi a bajod! - loholok utána. - Mit jelent az, hogy engem akarsz megvédeni? Akira! - Hogy a francba megy ilyen gyorsan?!
- A francba, ne kövess!
- Akira! - Hova a fenébe tűnt? - Akira, hol vagy?! - kiabálok - Akira! - addig mászkáltam a sötétben ez után az idióta után, hogy már azt sem tudom, hogy hol vagyok..... - Akira.... - rogyok le és próbálom visszatartani a könnyeimet. Tovább zokogok, mikor egy ismeretlen megszólít.
- Minden rendben kislány? - ez meg ki? - Gyere velem, nem bántalak... - közeledik felém széles mosollyal az arcán.
- Ne!!! - sikítok mikor már majdnem hozzám ér.
- Mit csináltál vele? -hallom meg...
- A-kira.... - emelem fel a fejem, majd könnycseppek hagyják el a szememet.
- Szemét - kezdi el fojtogatni.
- Akira! - ugrok fel. - Fejezd be! - ölelem meg hátulról. - Semmi bajom. Engedd el, ne csináld ezt. Ez nem te vagy Akira! - kiáltok rá, még mindig szorosan ölelve őt. Ekkor elengedi, az illető pedig elrohan.
- Akira.... - rogyok le, mert szinte minden erőm elszállt. - Köszönöm, hogy elengedted! - mosolygok rá, mire ő meglepődik.
- Persze...
- Valami baj van? - nézek fel rá még félig könnyes szemekkel.
- Nem. Gyere, zárjuk ki ezeknek a hülyéknek az ajtót. - segít fel.
- Oké. Héj! A testvérem nem hülye! - térek észhez és felugrok, de olyan béna vagyok, hogy megszédülök.
- Igazad van, te vagy az.
- És ezt pont te mondod? - nevetem el magam és megkapaszkodom a kezében. - Azt hiszem ki fognak csinálni minket! - nevetek még mindig.
- Lehetséges. - társul a nevetésben. Beérve kinyitjuk nekik az ajtót, és futva megyünk a kolihoz. - Hát ez vicces volt! - nevet.
- Kinek a szemszögéből? - hallom meg a tesóját mögülünk. - Így van! - szólal meg Chibi is. Itt történt valami! nézek sunyin Akirára.
-Na a banán kibújt a hajából? - dobja oda a kérdést tesójának.
- Pffffff! - kezdek el nevetni, de nagyon, mikor ezt meghallom. - Na,de....hihihi...Aki...ra... - nem bírom abba hagyni a röhögést.
Perverzen kacsingat felé, mire Takanori elkezd közelíteni.
- Tényleg Chibi! Ha szeretnétek egy kicsit kettesben lenni, akkor szerintem Akira nem bánja, ha ott leszel.- nézek sunyin az ikremre, mire ő el kezd közelíteni elvörösödve. Ajajj! - Akira futás! - kapom el a csuklójánál fogva és elkezdünk futni.
- Nem bírom... - potyognak a könnyei.
- Tudom... - röhögök vele együtt miközben rohanunk tovább. Majd hirtelen megállok, abbahagyom a vihogást és komoly tekintettel Takanori felé fordulok. - Takanori-kun kérlek vezesd el Ayanot a szobátokig. De aztán nehogy sokáig rosszalkodjatok! - meghajolok és visszasétálok az éppen gülü szemekkel bámuló Akirához. - Mi van?
- Mégis mikor lettél te ilyen perverz? Nem szabad hogy ez a cuki pofa ilyen csúnya dolgokkal legyen tele - húzogatja már megint az arcomat.
- Én perverz? Ugyan már, de egy dolgot elárulhatnál...miért kell húzogatnod az arcomat? - szedem le a kezeit. - Különben is ez egy természetes dolog, ha szeretik egymást, nem? - teszem fel a kérdést minden vicc nélkül.
- Azért, mert olyan cuki kis puha.
- Mi is itt vagyunk ám! - szólal meg a szerelmes pár
- Oh tényleg! Jó éjt! - köszöntem el majd megragadtam Akira kezét - Gyere, menjünk...És nem vagyok cuki... - morogtam.
- De cuki vagy, főleg ha duzzogsz. Amúgy most hova megyünk?
- Én cuki? Te meg vagy húzatva. Amúgy az én szobámhoz, mivel a tied foglalt lesz, de ha hozzám érsz, megismerkedhetsz Bloody Rose-al.
- Ki az a Bloody Rose?
- Bloody Rose a pisztolyom. - tettem a kezem a szoknyámra, pont ahol a pisztolyom helyezkedett el.
- Képes lennél megölni?
- Megölni nem, hiszen nem utállak, de egy kis sebecske nem árt meg neked. - nézek rá komolyan. Basszus nehogy röhögjek!
- Ch... mázlid van hogy lány vagy.
- Miért ha fiú lennék, akkor próbálkoznál? - tekintettem rá lenézően.
- Nem, akkor ha megsebeznél megölnélek. - mosolyog ártatlanul.
- És azt mégis, hogy tudnád megtenni? - kezdtem el akadékoskodni. Már megint bunkó vagy! Gratulálok Ichigo! Tapsot nekem! Egészen az ajtómig civakodtunk, majd mikor odaértünk, előhalásztam a kulcsom és beengedtem új "lakótársam". Pompás... ha ma nem utál meg, akkor soha. Sóhajtottam.
- Nagyon egyszerűen. - terem hirtelen mögöttem, és a hátamhoz simul. - Amúgy meg nem vagy bunkó. Sokat kellene dolgoznod rajta hogy megutáljalak. - áll hátrébb.
- M- Mit művelsz? - pördülök meg rákvörös fejjel. És honnan a francból tudta,hogy mire gondolok?!
- Mégis honnan a francból tudta hogy mire gondolok?! - nyavajog lányos hangon.
- Te meg mi a? - próbálom meg kérdőre vonni, de az ujját az ajkamra nyomja.
-Ti-tok - ölti ki rám a nyelvét.
- Te kis... - érzem ahogy az arcom felforrósodik. Azt hittem mást fog csinálni... teljesen zavarban vagyok. - .......
- Most meg miért vagy zavarban? - vetődik el az ágyamon.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz.... Hé az az én ágyam! - próbálom meg lerángatni, de nem bírom. Addig erőlködöm amíg meg nem csúszok...
- Béna. - fog meg mielőtt elesek - Jobban is figyelhetnél magadra.
- K - Köszi... -rohadt közel van az arca! Mikre gondolsz Ichigo? Te hülye!
- Szóval közel van? Hmm, lehet ennél még közelebb is.
- A....-de nem bírom befejezni, mivel az ajkait az enyémre tapasztja. Ez most a valóság?
Amint kiröhög a méreg azonnal a fejembe száll és megpofozom.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy! - gyűlnek könnyek a szemembe.
- Ezt most miért kaptam?
- Azért,mert egy szemét vagy, aki mások érzelmeivel játszadozik!
- Na álljunk meg egy kicsit. Milyen érzelmekkel? Te szerelmes vagy belém?
- N-Nem... dehogy is.- oh basszus...
- Hallgatlak. Milyen érzésekről beszéltél az előbb?
- Se- Semmiség. Felejtsd el! - mosolygok kínomban.
- Most, hogy ezt mondtad, még inkább tudni akarom.. - búgja az arcomtól 1 centire.
- Fejezd be! - tolom el.
- És ha megjutalmaználak? - hajol vissza.
- Mégis mivel tudna egy olyan mint te, megjutalmazni? - bunkóskodom ismét. - Kíváncsian várom!
- Te akartad.. - majd ismételten az ajkait az enyémre tapasztja, de ezúttal nem szándékozik szétválni. Mi a francot képzel, ki ő?! Próbálom eltolni, de olyan erős ez a gyökér, hogy nem sikerül! Kénytelen vagyok beletörődni és feladom a próbálkozást... Csak hagyom, hogy azt tegyen amit akar... Mikor már majdnem elfogy az oxigén, elenged. Csak szívom magamba az éltető levegőt, még ordítani sincs erőm.
- M - Mit mű...velsz...te...?!
- Ichigo... - lihegi, majd újra megcsókol, ezúttal vadabban.
- A...ki..ra.. - nyögöm ki, két levegő vétel között. Nem figyel, csak tovább csinálja, de egyszer csak érzem, hogy az ágy felé dönt. A fejem érintkezik a párnával, miközben folytatja tevékenységét. Ugye nem tervezi, hogy...!? Elfog a pánik és ismételten megpróbálom eltolni, mire észhez tér és ő maga távolodik el.
- Én... Annyira sajnálom Ichigo! Nem tudom mi ütött belém. Hirtelen elragadott a vágy és nem bírtam megállni. - az arcom ennél vörösebb nem lehet.
- ...... - Most vagy soha Ichigo! Hajrá kislány kérdezd meg!..... Á! Nem tudom megtenni!
- Mit szeretnél kérdezni? - kérdezte kissé kipirult arcával. Most zavarban van vagy csak kevés az oxigén?
- Miért csókoltál meg? - vágtam rá kertelés nélkül.
- Én... - most még pirosabb lett! Érik a paradicsom! Hogy te mekkora gyökér vagy Ichigo! - Nem gondolok rád barátként.
- Hát kössz! Ez most jól esett... Először lesmárolsz... 2-SZER! Majd közlöd, hogy nem vagyok a barátod! Maga a megtestesült kedvesség vagy...
- Nem úgy értettem...
- Hát ezt a mondatot nem tudom máshogy értelmezni... - vonom fel szemöldökömet.
- Miért vagy ilyen értetlen?! - vakarja a fejét.
- Bagoly mondja verébnek...
- Úgy értettem, hogy szeretlek, te nagyon barom! - szedi le a fejem, miközben az övé a vörös legsötétebb árnyalatát veszi fel.
- Miért én vagyok a barom?!
- Komoly ezen akadtál ki? - lepődik meg.
- Miért? Mi máson kéne..... Hogy, te, mi?!!
- Jó gyorsan leesett....
- Haha... elég a szarkazmusból..
- Mi a válaszod? - néz rám komolyan.
- Hát mivel gondolatolvasó vagy, kitalálhatod....
- Nem. Én tőled szeretném hallani. Személyesen. A hangoddal.
- Oké... - egyenesedtem ki és a szemébe néztem. - Nekem is bejössz... - ó anyám, ez de kínos...
- Akkor leszel a barátnőm?
- Igen... - majd közelebb hajolt. Automatikusan becsuktam a szemem, de nem történt semmi. Kinyitottam és szembe találtam magam egy vigyorgó Akirával.
- Jó éjt! - feküdt le és magára húzta a takarót...
- Neked is. - hajoltam fölé majd arcára nyomva egy puszit elmentem megfürödni. Átöltöztem a pizsimbe és visszatértem a szobába ahol egy gülü szemekkel rám meredő Akirát láttam meg. - Mi van?
- Semmi.
- Akkor jó. - majd lefeküdtem mellé és magamra húztam a takaró másik felét. - Jó éjt!
- Ahan.. - fordult hirtelen felém és megcsókolt. Átfordult a másik oldalra és már húzta is a lóbőrt.
- A kis szemét... - fortyogtam magamban. Ezért még holnap megfizet!
