11.Fejezet
Terv Takanori kibékítésére. Én és Ichigo mint Cupidó? (Akira)
Hogy kellene kibékítenem Takanorit?
Sétálok az úton, és néha meg-meg rúgok egy előttem lévő követ.
Ezt hívják úgy, hogy lehetetlen küldetés. Mindig is ilyen volt, ha egyszer megharagudott, csak nagyon nehezen bírtam kibékíteni.
Máskor beszélt nekem valami csajról...valamilyen Ayano vagy ki... Gondolkozz Akira, gondolkozz!!!
Tudom már! Sakurano... De várjál már, Ichigot is így hívják nem? Utána kell járnom.
- Ichigo!-tűnök fel előtte, mikor ő a folyosón sétál, könyvekkel a kezében. Szegény úgy megijedt, hogy mindent kiejtett a kezéből.
- Akira... - Már épp szedte volna le a fejem, mikor közbevágtam.
- Ikertestvéred a Sakurano Ayano? - szegezem neki a kérdést.
- Igen. - lepődik meg. - Mit akarsz tőle?
- Én semmit, vagyis, csak beszélni vele, mert izéé... - kezdek el hadarni, és ilyenkor nem igazán tudok semmi értelmeset összehozni. Gratulálok Akira!
- Jó, először is nyugodj meg, és kezd előröl. Szóval, mit akarsz a testvéremtől?
- Hát, én semmit. Tudod az a helyzet, hogy van a testvérem Takanori, akivel már találkoztál. Nos, összevesztem vele reggel, és ha a megérzésem nem csal, sose szokott csalni, akkor neki bejön a testvéred.
- És?
- Segítened kell nekem összehozni őket. - válok kétségbe esetté.
- Mii? Nem!Nem engedem, hogy egy olyan, mint te hozzáérjen a testvéremhez!
- Mi az, hogy olyan mint te? - háborodom fel.
- Hát még nem tudom, hogy mi vagy, de biztos, hogy nem ember, erről a testvérem nem tudhat.
- Ja, hogy erre gondoltál - nevetek fel. - Ebben az esetben megnyugodhatsz. Igaz, hogy ikrek vagyunk, de Takanori teljes mértékben ember. Légyszii segíts, ez nekem nagyon fontos.
- Most azt szeretnéd, hogy segítsek neked kibékíteni a testvéred, és összehozni Ayanoval?
- Igen. - kezdek heves bólogatásba.
Erre nem válaszol, csak nagyot sóhajtva indul el a szobája felé.
- Majd még meggondolom. - fordul meg és megy be a szobájába.
Mi az hogy meggondolja? Hát ez felháborító!
Duzzogva vonulok el a szobába, és hasalok el az ágyon. Aj, még aludni se bírok. - Ichigo - termek a háta mögött.
- Mi a?! - majd megpördül és jól pofán csap. Felnéz rám és elkezd kuncogni.
- Köszi - fogom az arcom - Lány létedre elég nagyot ütsz.
- Magadra vess. Ha nem ijesztgetnél, nem ütnélek meg. Amúgy köszönöm a bókot.
- Akkor segítesz? - terelem a témát.
- Mondtam már... Még gondolkozom rajta. Különben is miért kéne NEKEM segítenem NEKED, amikor te folyton szívatsz?
- Mert akkor nem kell megírnod a házi feladatomat - kacsintok rá.
- Pffff! Azt hiszed,hogy amúgy megírtam volna? Ne álmodozz!
- Ichigo légyszi, csak most az egyszer, jövök neked eggyel, ha segítesz.
- Hmmm....- gondolkodik el - Na jó...
- Fogsz te még függeni tőlem...- húzom sunyi mosolyra ajkaimat.
- Na azt megnézném. - mosolyog vissza. - Na menjünk...
- Hová? - nézek kérdőn.
- Te most komolyan ilyen hülye vagy, vagy csak tetteted? Nem te mondtad,hogy össze kell hoznunk őket?
- Én mondtam, de nem vágom, hogy hová akarsz menni.
- Anyám.... A tesódhoz. Hová, máshová?
- De őt nem tudom, hogy hol van.
- Először is nézzük meg az iskolában. Tartom a kapcsolatot Ayanoval ezért tudom, hogy melyik osztályba jár. - mentünk ki az ajtón és zárta be azt - Őt megkérdezhetjük. - erre megfogta a csuklómat és elkezdett vonszolni.
- Oké... - hagytam magam, hadd húzzon maga után.A sulihoz érve Ichigo felém fordult.
- Basszus Akira! Nem akarsz a saját lábadon közlekedni és nem csak húzatni magad?!
- Nem, ez így jó - mosolygom pimaszul.
- Akkor másképp fogalmazok...Ha nem kezdesz el magadtól járni akkor megfordulok, visszamegyek a szobámba és nem érdekel,hogy mit csinálsz a testvéreddel!
- Jól van már... - forgatom meg a szemem.
- Reménytelen vagy. - sóhajt egy nagyot.Ahogy bemegyünk az iskolában, eléggé kevesen vannak már a folyosókon, de azok mind megbámulnak. A terem ajtóhoz érve belépünk, ahol 5 lányon kívül nincs senki.
- Ayano...
Mikor Ichigo megszólítja testvérét minden szem ránk szegeződik, vagyis rám. A francba, ez nem jó!
- Valami baj van Akira? - kérdi.
- Nem - kezdem el zavartan vakargatni a tarkómat.
- Biztos,hogy minden rendben van hiszen... - de nem bírja befejezni ugyanis..
- Akira - visítanak fel.
- Már csak ez hiányzott... - forgatom meg a szemem. - Akira, te ismered őket?
- Fogalmazzunk úgy, hogy ők ismernek engem. - húzom el a szám.
- Akira drágám. - jön oda az egyik és kezd el ölelgetni. Ne ölelgess már faszom! - Mi járatban itt?
- Akira... - majd átkarol.- Ichigo? - Nézek rá kérdőn.
Természetesen a többi lánynak is feltűnt Ichigo akciója, és eléggé mérges szemekkel méregetik.
- Ayano! - szól oda neki. Az ablaknál ülő szőke lány felkapja a fejét, majd feláll és közelebb sétál. Baszki, tényleg úgy néz ki mint Ichigo! - Üdv Chibi, hogy vagy? - Ayano csak pislog, gondolom próbálja felfogni, hogy mi is folyik körülötte. - Tesó? Te mit csinálsz itt?
- Jöttem látogatóba.
- Takanori? Mit keresel itt? - néz rám. Meglepődök, mikor Takanorinak hív. Pedig már megszokhattam volna. - Ó nem kislány, én Akira vagyok, Takanori ikertestvére.
- Te csak ne kislányozd a tesómat - kócolja össze a hajamat. - Hihi, jó lett a séród. Legyek a személyes fodrászod?
- Te kis... - nézek rá gonoszan. Hogy merte tönkretenni a hajamat?!
- Igen? Elfogadod?
- Adok én neked mindjárt ...- de nem tudom befejezni a mondatot, mert rájöttem, hogy nem a mi sulinkban vagyunk, így nem csinálhatok semmi természetfeletti dolgot. Amit úgy tűnik ő is gyorsan felfog és tovább basztat. - Ichigo, tudtommal nem ezért jöttünk ide.- forgatom meg a szemem. Mostanában ezt tök sokszor csináltam, és komolyan mondom, már fáj.
- Oh tényleg. Pedig olyan jól szórakozom, te nem? - néz rám aranyos pillantásával. - Ayano egy kicsit velünk kell jönnöd. Hozd a táskád!- Még hogy jól... Ch...
- Miért kellene veletek mennem? - néz ránk nagy szemekkel.
- Majd elmagyarázom,gyere!
- Jó. - Bólint, és hozza magával a táskáját.Mikor elindulunk a libák követni kezdenek.
- Izé...- fordulok a csaj felé. Hogy is hívják?- Kimiko - segít ki. Á tényleg! - Szóval Kimiko, mi csak Ayanot hívtuk, nektek nem kell jönni. - mosolygok rájuk cukin, hátha lekopnak.Erre Ichigo lenéző pillantást vet felém. Most mi van?
- Milyen cuki vagy. - kezdenek el körül ugrálni. Faszomat már...
- Ti meg mit csináltok? - hallok meg egy ismerős hangot.
- Takanoriii!! - ugrok a nyakába és kezdem el ölelgetni.
- Akira a folyosó közepén vagyunk,viselkedj már! - szid le Ichigo.
- Kuss! - szólok rá, és tovább ölelgetem Takanorit, mire ő csak felszólal.
- Miért kell neked mindig jelenetet rendezned? - próbálna eltolni magától, de én erősebb vagyok. Haha!
- Akira....állj le! - vág fejbe Ichigo.
- Au.. - dörzsölöm meg a fejem. - Ha visszaérünk ezért még csúnyán ki fogsz kapni. - villantom meg egy pillanatra vörös szemeimet, amit természetesen Takanori is észre vesz, és tőle is kapok egy taslit.
- Akira viselkedj!
- Pff... - kezd el Ichigo röhögni, mire felé fordulok. - Úgy viselkedsz mint egy gyerek!
- Mint egy gyerek? - húzom gonosz mosolyra ajkaimat. Eddig bírtam. Fogaim megnyúltak, így kilátszanak számból, mire érzem, hogy Ichigo meglepődik.
- Akira gyere csak velem - Húz el Takanori onnan, a mosdóba. - Mégis mit gondolsz te istenbarma? Meg akarod mutatni itt mindenki előtt, hogy mi is vagy valójában? - szid le.
- Jól van na... - húzom el a szám, és indulok el ki, a mosdóból.
- Akira várjál már!
Mikor kilépek az ajtón, Ichigot pillantom meg ahogy felém rohan, Ayanot magával rángatva. Megállok, és csak értetlen fejjel meredek rájuk. Mire készül ez az idióta?
- Fuss te hülye - ordít rám.
- Fussak? Hova? - és ekkor leesik. Megragadom Takanori csuklóját és futni kezdek.
Egészen a torna teremig rohanunk ahol megpillantom a nyitott szertár ajtót.
- Ayano mondanom kell valamit és gyors leszek. - majd a kezébe nyom egy könyvet. Minek? - Nem vagyunk a szüleink igazi gyerekei és sajnálom. - majd belöki Ayanot a szertárba. Mikor Ayano jönne ki, magyarázatot követelve, belököm Takanorit is, amitől egymásnak esnek, és Takanori ráesik Ayanora. Eléggé furcsa póz.
- Hajrá öcsi! - felugranak és jönnének ki, de mi gyorsabbak vagyunk és becsukjuk előttük az ajtót és be is zárjuk. - Egyszer még megköszönitek ezt.
- Az egyszer biztos,de elég értetlen voltál az előbb.
- Kuss! Mintha te annyira okos lennél!
- Egy dolgot tudni szeretnék... ugye a tesód nem úgy bánik a nőkkel mint te?
- Nem, ő rosszabb - kezdek el vihogni ördögien.
- Az baj lesz... ugyanis most inkább egy támogató Takanorira lesz szüksége.
- Hidd el, hogy Takanori mindig tudja hogy mit kell csinálnia. Jól bánik a lányokkal, a kutyákkal, macskákkal és az öregekkel is jól elbeszélget.
- Nem mondod?
- Dedee! Takanori egy nagyszerű ember. -kezdem el isteníteni testvérem.
- Hát ha olyan kedves a lányokkal, akkor tanulhatnál tőle. Amúgy a barátnőd nem fog megtalálni? - vigyorog.
- Be lehet fogni. -forgatom meg a szemeimet - Szerinted mennyi idő míg ezt megbeszélik?
- Mi az, hogy be lehet fogni? Így kell beszélni egy hölggyel? - vágja be a durcás pofit.
- Mi ez az arc?-nevetek fel és mint a nagymamám kezdem el két oldalra húzgálni.
- Fejezd be! - csap rá a kezemre majd arcát fogva hátrább lép - Te meg vagy húzatva? Ez fájt!
- De olyan kis cuki voltál mikor duzzogtál - kezdek el gogyogni mint a babákhoz szokták.
- Cu-Cuki?? Mi lenne, ha nem szívatnál folyton?
- Elpirultál? De édes már - kezdek el össze-vissza vihogni, amin még én is meglepődöm. Mi volt annak a tegnapi gyereknek a vérében?
- Elpirulni? K-ki? Akira minden rendben? Mit szívtál?
- Szívni? Én? Semmit. Most hogy mondod egy cigi jól esne. - fogom meg a fejem, mert kurvára fájni kezdett.
- Biztos, hogy jól vagy? Ma olyan furcsán viselkedsz.
- Persze persze, csak kimegyek cigizni... - indulok el, de félúton meg akad ők, nagyon szédülök....sötétedik el minden.
- Akira! Akira, jól vagy?
- Nem érzem jól magam - motyogom.
- Azt észrevettem! Mi történt volna ha nem kaplak el te nagyon hülye! Én meg aggódjak miattad!
- He,ne sírj. - törlöm le könnyeit. - Ichigo, légyszi szólj Takanorinak.
- Nem sírok. Csak valami bele ment a szemembe. A tesódékat szerintem most hagyjuk. Mond mit kell tennem, hogy jobban legyél?
- Te nem tudsz segíteni. - húzom össze magam. - A francba szólj már neki!
- Sokszor vigyáztam már beteg emberekre, csak ők nem ordították le a fejem. Különben is a te ötleted volt, hogy hozzuk össze őket, úgy hogy nem hívom ide. Na gyere! - segít fel.
- A francba is, csak téged akarlak megvédeni ezzel! - kelek fel, és a falat támasztva elindulok ki az iskolából.
- Akira várj már! Mond már el mi a bajod! Mit jelent az, hogy engem akarsz megvédeni? Akira!
- A francba, ne kövess! - mordulok rá, majd megyek ki az udvarra, majd a kapun áthaladva ki az útra. Mar besötétedett, így nem sokan vannak az utcán, de egy gyerek ártatlanul sétál, ami nekem pont kapóra jön, mikor elhalad mellettem, megragadom és nyakába mélyesztem a már megnyúlt szemfogaimat.
- Akira!Akira, hol vagy?!
Hallom ahogy kiabál, de nem foglalkozok vele, csak iszom az éltető nedüt. Nem akarom megölni, de nem tudok leállni.
- A francba mar! - szakadok el a gyerek nyakától, majd nyalom meg a sebet, amitől eltűnnek a fogaim helyei,majd Ichigo keresésére indulok. A srácot meg ott hagyom, úgy se emlékszik semmire
- Ne!!! - hallom meg Ichigo sikítását.
A hang irányába kapom a fejem, majd hirtelen ott termek , és a pasit a nyakánál fogva felemelem. - Mit csináltál vele?
- A-kira....
Mikor meglátom a könnyeit, hirtelen harag fog el. - Szemét - kezdem el fojtogatni.
- Akira!Fejezd be! - ölel meg hátulról. - Semmi bajom. Engedd el, ne csináld ezt. Ez nem te vagy Akira! - kiált rám, még mindig szorosan ölelve engem.
Elengedem a fickót,mire ő elszalad.
- Akira.... Köszönöm, hogy elengedted! - mosolyog rám.- Persze... - meglepődöm rajta... magamon... az egész helyzeten. Most mégis mi van?
- Valami baj van?
- Nem. - rázom meg a fejem - Gyere, zárjuk ki ezeknek a hülyéknek az ajtót. - segítem fel.
- Oké. Héj! A testvérem nem hülye! - ugrik fel, de megszédül.
- Igazad van, te vagy az - tartom meg, nehogy elessen.
- És ezt pont te mondod? - kuncog egyet. - Azt hiszem ki fognak csinálni minket!
- Lehetséges. - nevetek fel én is. Beérve kinyitjuk nekik az ajtót, és futva megyünk a kollégiumhoz. - Hát ez vicces volt!
- Kinek a szemszögéből? - hallom meg Norit mögülünk. - Így van! - ért vele egyet Ichigo tesója is. Ekkor Ichigo egy sunyi vigyort küld felém, amit azonnal meg is értek. Sunyin elmosolyodom én is, és Takanorira nézek.
- Na a banán kibújt a hajából?- Pffffff! - kezd el röhögni Ichigo - Na,de....hihihi...Aki...ra...
Én csak perverzen kacsingatok Takanori fele, mire ő elindul felém. Ó basszus!- Tényleg Chibi! Ha szeretnétek egy kicsit kettesben lenni, akkor szerintem Akira nem bánja, ha ott leszel. - néz rá testvérére ugyan azzal a sunyi tekintetével, mire ő elkezd közeledni. - Akira futás! - ragadja meg a csuklómat.- Nem bírom... - potyognak a könnyeim röhögés közben. Én ezt nem bírom.
- Tudom... - röhög velem együtt miközben rohanunk tovább. Majd megáll és Nori felé fordul - Takanori-kun kérlek vezesd el Ayanot a szobátokig. De aztán nehogy sokáig rosszalkodjatok! - majd visszasétál hozzám - Mi van? - Mégis mikor lettél te ilyen perverz? -nézek rá nagy szemekkel - Nem szabad hogy ez a cuki pofa ilyen csúnya dolgokkal legyen tele - kezdem el nagymamásosan húzogatni az arcát.- Én perverz? Ugyan már, de egy dolgot elárulhatnál...miért kell húzogatnod az arcomat? Különben is ez egy természetes dolog, ha szeretik egymást, nem? - néz rám komolyan. - Azért mert olyan cuki kis puha. - vigyorgok. - Mi is itt vagyunk ám! - szólal meg a szerelmes pár.- Oh tényleg! Jó éjt! - köszönt el majd ismét megragadta a kezem - Gyere, menjünk. És nem vagyok cuki... - morogta.- De cuki vagy, főleg ha duzzogsz. Amúgy most hova megyünk?- Én cuki? Te meg vagy húzatva. Amúgy az én szobámhoz, mivel a tied foglalt lesz, de ha hozzám érsz, megismerkedhetsz Bloody Rose-al.- Ki az a Bloody Rose? - nézek rá kérdőn.- Bloody Rose a pisztolyom.
- Képes lennél megölni? - akadok ki. - Megölni nem, hiszen nem utállak, de egy kis sebecske nem árt meg neked.
- Ch... mázlid van hogy lány vagy. - Miért ha fiú lennék, akkor próbálkoznál? - Nem, akkor ha megsebeznél megölnélek - mosolyodom el ártatlanul
- És azt mégis, hogy tudnád megtenni?
- Nagyon egyszerűen. - termek hirtelen mögötte, és simulok a hátához. - amúgy meg nem vagy bunkó. Sokat kellene dolgoznod rajta hogy megutaljalak. - állok hátrébb.
- M- Mit művelsz?
- Mégis honnan a francból tudta hogy mire gondolok?! - kezdem el utánozni lányos, nyávogó hangon. Hat én sem vagyok normális.
- Te meg mi a? - próbál meg kérdőre vonni, de az ujjam az ajkaira nyomom.
-Ti-tok -mosolyodom el sunyin és nyújtom ki rá a nyelvem.
- Te kis...
- Most meg miért vagy zavarban? - kérdezem miközben elvetődök az ágyon.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz.... Hé az az én ágyam! - Béna. -termek ott és tartom meg, nehogy elessen - jobban is figyelhetnél magadra.
- K - Köszi...
- Szóval közel van? Hmm, lehet ennél meg közelebb is. - hajolok közelebb, majd ajkainkat összeérintem egy pillanatra. Azonnal el is húzódom tőle, majd röhögöm ki, arcát látva. Erre felpofoz.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy!
- Ezt most miért kaptam?
- Azért,mert egy szemét vagy, aki mások érzelmeivel játszadozik!
- Na álljunk meg egy kicsit. Milyen érzelmekkel? Te szerelmes vagy belém?
- N-Nem... dehogy is.
