15. Fejezet (18+)
Egy újabb félbehagyott akció. Ki az a titokzatos Ő? (Akira)
Valljuk be, meglep tüzessége. Nagyon is, de határozottan tetszik.
Húzom sunyi mosolyra ajkaimat, és fordítom át magunkat. Végigsimítok arcán és állát megfogva húzom fel ülő helyzetbe, majd hajolok ajkaira egy lassú szenvedélyes csókra. Kezeim se tétlenkednek, hátára simítva csatolom ki melltartóját és húzom le vallairól pántjait.
Elhajolok tőle és ismét ledöntöm, majd megnyalva ajkaimat engedek meg egy perverz mosolyt.
Szegény eddig is vörös volt, de ezek után még vörösebb lett. Érett paradicsom se tudna vele versenybe szállni.
Nyakára hajolok, majd azt kezdem el csókokkal behinteni, néhol pedig orrommal cirógatom vékony bőrét.
Ütő erénél kicsit elidőzök, mert valljuk be, eléggé beindította a bennem lakozó vámpír fantáziáját is, amit elég erősen kell elnyomni, hogy ne mélyesszem fogaimat kecses nyakába. Majd máskor Akira...
Egyik kezemet mellére vezetem amitől kissé megremeg és egy apró sóhaj hagyja el ajkait.
Nyakától eltávolodok és másik mellére hajolok majd kapom be ágaskodó bimbóját. Gyengéden megszívom ennek hatására felnyög, utána pedig azonnal szájához is kapja kezét.
Felkuncogok rajta és bátrabb mozdulatokkal kényeztetem, néha néha gyengéden ráharapva.
Kezeit elveszi szájától. Az egyikkel a takarót szorítja meg, míg a másikkal hajamba túrva markol tincseimbe, így húzva fel magához egy vad csókra.
Viszont a következő pillanatban lenyomódik a kilincs az ajtó pedig nyitódna, de hála a gyors reakciómnak és mozgásomnak még időben elé állok megakadályozva azt.
Igen ilyenkor szeretek vámpír lenni.
- Ezzel meg mi van? - hallunk meg egy ismeretlen hangot kintről. - Ichigo nyisd már ki az ajtót! Lehet beragadt... Én hülye, megyek hívom a gondnokot.
Heeeehhh?
Nézek rá az ágyon ülő lányra aki először meglepetten néz, majd miután sikerült feldolgoznia az információkat melltartóját és ingét felkapva tol arrébb a kijárattól.
- Várj Lisa, semmi baja az ajtómnak! - nyitja ki az említett tárgyat. - Miben segíthetek? - kezd el a lánnyal csevegni.
Jah hogy én így le vagyok szarva. Értem köszi.
Lépek ki az ajtó takarásából amit gyors mozgásom miatt a tárgy túloldalán álló lány nem láthat. Összeszedem hiányzó ruhadarabjaimat és a szobámban termek.
- Faszom! - dobom le a ruháimat a szoba egyik sarkába.
Most megint saját magamnak kell kiverni, mert természetesen barátocskám áll mint a cövek, miért is ne? Még az előbbi kis akció miatt sem lankadt le.
Sóhajtva túrok bele hajamba és rogyok le az ágyra, de fel is pattanok azonnal.
Én ugyan ki nem verem magamnak.
Állok be a szekrény elé és magamra kapok egy alsót. Nem mondanám kényelmesnek, sőt... De erre a pár percre kibírom.
Felveszem a lyukacsos kissé kopottas, világos farmeromat, hozzá egy hosszított, bő fekete pólót, ami valamilyen szinten eltakarja állapotomat.
Értitek, ÁLLapot... Hehe, mekkora humor herold vagyok. Nah de visszatérve...
Még gyorsan a pólóra felkapom a piros-fekete kockás hosszú ujjú ingemet. Kilépve a szobámból elhagyom az iskola valamint a kollégium területét, majd elindulok a már jól ismert ház felé. Nem tudom mennyi lehet az idő, de már sötétedik és az utcai lámpákat is felkapcsolták.
- Ha Ichigo nem fejezi be amit elkezdett, majd más be fogja. - villannak meg szemeim vörösen, és talán ez az a pillanat ahol teljesen elvesztettem az irányítást a testem felett.
Ő nyert...
