13.Fejezet (18+)
Új diák a láthatáron. Bekavar a vöröske? (Akira)
Reggel arra kelek, hogy elzsibbadt a kezem. Kinyitom a szemem, és Ichigo a
kezemet használta párnának. Milyen aranyos.- Hmm - húzódik közelebb.
- Jó reggelt hercegnő. - vigyorgom rá...
Na jó, mosolyogni akartam, próbáljuk újra. Mosolyodom el, amiből, végül nem lesz semmi, csak valami eléggé fura arc
- Mi a franc!?
- Au... - nyögtem fel.
- Ah! Bocsi, jól vagy?
- Persze... - felelem gúnyosan - Arra keltem, hogy rohadtul elzsibbadt a kezem, de megpróbálok kedves lenni, erre lelöksz az ágyról. Kurva jól vagyok! - kelek fel.
- Megijesztettél! Eddig minden reggel egyedül keltem, de most egy csávó fekszik mellettem fülig érő vigyorral. Mázlid, hogy nem kaptam szívrohamot!
- Bocsi kicsit túlreagáltam. - nézek szét és keresem a pólómat, és a nadrágomat. - Te, hova lettek a ruháim?
- Ne engem kérdezz... Én a fürdőben voltam és mire visszatértem már aludtál, vagyis csak azt hittem...
- De jó. - ülök le az ágyra, majd fekszek el rajta, és nézek rá Ichigora.
- Te Akira... - hajol közelebb, mire elvörösödöm.
- Izé... Igen?
- Tudod, ami este történt... köztünk...
- Igen? - karolom át egyik kezemmel, és húzom magamra.
- Ugye emlékszel mi történt?
- Attól függ, hogy mire kellene emlékeznem - hajolok ajkaira, majd csókolom meg, úgy igazán, szenvedélyesen.
- Hmmm... Nem is tudom, emlékeztess.
- Rendben. - mosolyodom el sunyin, majd újra megcsókolom.
Kezemmel végigsimítok oldalán, pólón keresztül, majd benyúlva pólója alá kezdem el hasát, majd oldalát simogatni.
- Ugye tudod, hogy mindjárt kezdődik az óra?
- Szerinted mennyire érdekel? - hajolok nyakára, és kezdem el puszilgatni, majd szívogatni, de óvatosan, hogy ne maradjon helye.
- Ah... Akira... Ezt nem szabadna...
- Miért nem? - távolodom el tőle, majd bújtatom ki pólójából, és visszahajolok nyakára
- Ez egy iskola és bárki meghallhatja...
- Legalább tudják, hogy már foglalt vagy... - húzom el kezeit.
- Mi lesz, ha egy tanár meghall minket? Bajba fogsz kerülni...
- Nyugi már, hangszigeteltek a szobák. De ha nem hiszel nekem, átmehetünk hozzánk is, Takanori úgyis már suliba van, ott meg senki nem hallja.
- Biztos vagy benne? Ezt nekem nem mondták amikor idejöttem és különben is ott már Takanori-kun és Ayano.... Valamint, szerinted nem vennék észre, ha elindulnánk?
- Mindegy, inkább hagyjuk, már elment tőle a kedvem. - nagyot sóhajtva kelek fel róla, és állok fel.
- Akira várj! Már nem szeretsz? Ez lenne a baj, mert ha igen akkor én...
- Egy szóval se mondtam, hogy nem szeretlek. - fordulok meg és ölelem magamhoz - Csak már elment a hangulat.
- Én csak nem akarom, hogy bajba keveredj... miattam...
- Miért kerülnék bajba?
- Hát ha a tanárok rajtakapnak, hogy velem vagy, akkor...
- Ha ettől félsz, akkor van egy ötletem. - ülök le az ágyra, és húzom ölembe. - Holnap péntek van. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk randizni, és elmennénk valahova, ahol együtt lehetünk, és nem kell félni, hogy akárki rajtakap minket. - Tényleg?
- Ahan. - mosolyodom el, és simítok végig arcán. - Na mit szólsz hozzá?
- Igeeeen! – ugrik a nyakamba.
Mikor hátraesek az ágyon, és mellei az arcomban landolnak, nem kicsit lepődöm meg. De kezeim akaratlanul is elkalandoznak testén, mikor felkel rólam, és mivel csak egy melltartóba van, megcsodálhatom őket közelebbről is. - Annyira sajnálom!
- Hová sietsz cica? - húzom magamra, majd átfordítva magunkat kezdem el, csókolni, és simogatni.
- Ah!
Perverzen elmosolyodom, és áttérek nyaka kényeztetésére, amit pár nyögéssel jutalmaz. És ekkor villámcsapásként hasított fejembe az ötlet, és egy hosszú csók után eltűnök a szobából. Most nagyon fog utálni, úgy érzem.
Nyugodtan sétálok a terem felé, mert miért sietni? Ráérek. Odaérve, azonnal be is nyitok, de meg is bánom. Ugyanis olyan látvány fogad, ami nem igazan tetszik.
- Mit művelsz?!
Mi van?
Hagyom, hogy kiszaladjon mellettem a teremből, de nem megyek utána. Nem értem mi volt az az ölelés, de kurva mérges vagyok.
Mit ölelget ő másokat?
Megyek be a terembe és ülök le a helyemre, miközben eléggé mérges szemekkel vizsgálom a vöröskét.
A szünetben elindulok az udvar felé megkeresni azt az idiótát, de egy hatalmas lánytömeg állja utam.
Mi a fasz?
- Menjetek már az útból. - mordulok rájuk, mire azonnal utat adnak, csak egy vörösfejű köcsög áll az utamba.
- Te meg ki vagy, hogy beszélhetsz így velük? - nyomja nekem a hülyeséget, de kikerülve megyek el mellette, nem érdekel.
Mikor odaérek hozzá, elfordítja a fejét. Nem tudom miért jöttem ide. Nem akarok most vele beszelni. Nagyot sóhajtva ülök le elé és nézem.
- Akira...
- Honnan veszed hogy nem hinném el? Ha nem vetted volna észre, pont arra várok, hogy megmagyarázd mi volt az... - nem akartam gondolatolvasást használni, de muszáj volt.
- Te meg honnan...? Megbeszélhetnénk máshol, egy kicsit zavar annak a szemétládának a képe.... - fordult a vöröske irányába.
- Gyere. - álltam fel, és húztam fel, majd elengedve kezét elindultam remélve, hogy követ, de csak áll ott, erre felkapom, és a szobájába viszem. - Mondtam, hogy gyere te hülye! - dobom le az ágyra, majd elé állva várom a magyarázatot.
- Ki a hülye? Persze, én vagyok a hibás, mert az az idióta csak úgy lekapott a terem közepén és még időm sem volt, hogy felfogjam, hogy mi történik! Az az idióta, már általános óta próbálkozik nálam, mert azt hiszi, hogy mindent megkaphat, csak mert az apja gazdag és mindenki körülrajongja! Addig nem érdekeltem, amíg ki nem derült, hogy a szüleim híresek, és persze azóta zaklat. Ha nem lettem volna elfoglalva azzal, hogy hová tűntél reggel, akkor talán nem engedtem volna le a védelmemet!
Nagy szemekkel pislogok rá, és próbálom felfogni az információt, majd mikor sikerül hatalmas nagy düh kap el.
Az a kis senkiházi! Megölöm, ha hozzáér!
Érzem, hogy szemeim vörösen kezdenek el izzani, ezért megnyugvás képpen, magamhoz húzom Ichigot, és átölelem.
- Jól van, nyugi. - mondom, de inkább magamnak, mint neki
- Akira...? Azt hittem hülye vagyok...
- Miért lennél hülye? - kérdezem, de nem nézek rá, mert a szemeim még mindig vörösek. Azon se csodálkoznék, ha a fogaim is látszanának
- Hmmm... úgy rémlik 2 perccel ezelőtt még hülye voltam... Hát legyen. - ezzel megragadja az arcom és közelebb húzza sajátjához.
Ahogy megcsókol, azonnal vissza is csókolom, de kissé hevesebben, mint terveztem, így fogaim kissé felsértik a nyelvét. Megérezve a vér ízét, azonnal elválok tőle.
- Baszki...
- Mi a baj? Akira... mi történik...? Hirtelen olyan meleg lett...
- Ichigo jól vagy? - megyek oda hozzá.
- Akira... - kezdi el levenni a ruháit.
- Ichigo mit csinálsz? - állok előtte elvörösödve, de nem bírom tovább, muszáj megharapnom.
- Akira te meg mit..? – tapadok rá a nyakára - ...te meg mégis mi vagy? Te vámpír vagy? – kissé elborul a tekintetem, de ekkor megcsókol.
Mi a fasz van? Francba, nem birok magammal.
Tapadok szájára, és kezdem el az ágy felé tolni. Az ágyhoz érve óvatosan ledöntöm, majd levéve magamról a fölsőmet, fölé másztam, és azonnal ajkaira tapadtam. Hevesen csókoltam, és a kezem felfedező útra indult vékonyka testén. - Mm... - rezzen meg, mikor derekához érek.
Óvatosan kigombolom az ingét, és kibújtatom belőle. Olyan fehér a bőre...
Ajkai után rátapadok nyakára, és végig csókolom a kulcscsontját, és óvatosan megharapdálom. Felsóhajt, de én nem hagyom abba, áttérek a hasára. Köldökét körbe puszilgattam, amitől felnevetett.
- Csikis. - majd a hajamba dúrt.
Felemelkedtem róla, és csak gyönyörködtem a látványba. Ahogy kiszolgáltatottan fekszik alattam. Olyan gyönyörű...
Természetesen nem sokáig élvezhettem a fölényemet, mert lerántva magához átfordított minket, és ő került felülre. Szinte azonnal nyakamra tapad, és szívogatni kezdi. Kis sunyi. Keze sem tétlenkedik, hasamat kezdi el simogatni, majd kigombolja a nadrágom, és pillanatok alatt lerántja rólam alsónadrágommal együtt, mire én csak pislogok. Mi a fasz?
- Ichigo?? - fogom le egy pillanatra a kezét, ugyanis már alsóbb tájakra tévedt. - Komolyan akarod?
- Nem, csak úgy poénból arra gondoltam, hogy felizgatlak és itt hagylak. Szerinted?
- Hülye kérdés volt, ugye? - nézek rá.
- Eléggé.
