B.U.É.K.

Mivel mostanában nem írtunk, ezért egy különleges fejezettel lepünk meg titeket.
Boldog új évet kívánunk és jó iskola kezdést mindenkinek!
Ichigo&Chibi

Another Broken World

9. Fejezet

Akira te barom! Cupidóék kalandjai ( Ichigo )

- Mond csak Ichigo... - suttogja, szinte az ajkaimra. - Ugye tudod, hogy te még tartozol nekem eggyel? Picit bólintok. Túl közel van - Ebben az esetben... - simít végig arcomon, majd elhajol tőlem és hátrébb lép. Mi történik? - A következő évben te írod a leckémet. - mosolyodik el, majd el is röhögi magát. Gondolom az arcomon tükröződött, amit gondoltam.- Hogy mi van!? - kelek ki magamból. Ez teljesen meghibbant!- Jól hallottad.- Én biztos nem írom meg a TE házidat!- Ó dehogynem - mosolyog rám aranyosan. Na ez is ritka látvány. - Ugyanis mivel fogadtunk, én pedig kiderítettem, hogy tegnap kik bántottak, ezért te jössz nekem eggyel.- Nem vagyok hülye! Emlékszem rá! - Hogy ne rémlene ez az egész?!- Akkor jó lecke írást. - ezzel a kezembe nyomja a könyveit és elidul az ajtón kifelé.- Te meg mégis hová mész? - kiáltok utána.- Ja, hogy nem említettem? Ma nincs kedvem iskolába jönni. - mosolyog sunyin. Na a régi Akira visszatért.- Te kis... - vágom hozzá a kezemben lévő könyvét, amit persze kikerül és ezzel el is tűnik. - Mi a franc? Ezt már megint, hogy csinálta? - tör elő belőlem hangosan a kérdés.- Szia Ichigo! - szólít meg ekkor valaki hirtelen.- Vááá! - pördülök meg és verném képen azt az elmebeteget aki ilyesztget, de félúton megáll a kezem. - Aoko! A szívbajt hoztad rám! Ne rémisztgess!- Bocsi, csak gondoltam így biztosan meghallod. - vigyorog a képembe.- Nagyon vicces.. - húzom el számat bosszúsan. - Hol hagytad a férjedet? Sehol nem látom. - nézek körbe kuncogva, mintha tényleg keresném.- I-CHI-GO!!! - kezd el kergetni, mire én izomból neki csapódok valakinek.- Elnézést kérek! - mondom miközben felnézek az illetőre. Ajjaj! Ez a méregtan tanárom!  - Sajnálom Kurogane - sensei! Nem láttam önt.




























- Sakurano - san... lehet, hogy még csak most érkezett, de a szabályok ugyan úgy vonatkoznak magára mint másokra. - közölte velem hidegen és lekezelően.

- Igenis!- Menjen órára! - kiáltott, mire én megfordultam és rohantam Aoko - val a terembe.- Ez igen Ichigo! Sikerült pont egy tanárnak neki menni. - vihogott.- És ki miatt volt? - morogtam.Beértünk a osztályterembe és leültünk a helyünkre. Aoko még mindig röhögött és persze turbékolt Yuu - val. Úgy tűnik jól szórakozik azon, hogy elmesélheti, milyen béna vagyok. Most jut eszembe! Hol van Akira? Komolyan azt tervezi, hogy nem jön iskolába? Akira, te barom! Hülye! Idióta!Az egész óra azzal telik, hogy őt átkozom.

- Ichigo! - sétálok a szobámhoz könyvekkel kezemben, erre emiatt a hülye miatt az összeset elejtem.

- Akira... - Ez a gyökér! Már épp le akarom ordítani amikor közbeszól.- Ikertestvéred a Sakurano Ayano? - Igen. - Mi van?! . - Mit akarsz tőle? - nézek rá gyanúsan.- Én semmit, vagyis, csak beszélni vele, mert izéé... - kezd el hadarni amiből az ég világon semmit sem értek.- Jó, először is nyugodj meg, és kezd előröl. Szóval, mit akarsz a testvéremtől?- Hát, én semmit. Tudod az a helyzet, hogy van a testvérem Takanori, akivel már találkoztál. Nos, összevesztem vele reggel, és ha a megérzésem nem csal, sose szokott csalni, akkor neki bejön a testvéred.-És? - kérdezem tőle. Ez egyre gyanúsabb.- Segítened kell nekem összehozni őket.- Mii? Nem! Nem engedem, hogy egy olyan, mint te hozzáérjen a testvéremhez! - mégis mit képzel, ki ő ?!- Mi az, hogy olyan mint te? - háborodik fel.- Hát még nem tudom, hogy mi vagy, de biztos, hogy nem ember, erről a testvérem nem tudhat.- Ja, hogy erre gondoltál-kezd el nevetni. Valami vicceset mondtam? - Ebben az esetben megnyugodhatsz. Igaz, hogy ikrek vagyunk, de Takanori teljes mértékben ember. Légyszii segíts, ez nekem nagyon fontos.- Most azt szeretnéd, hogy segítsek neked kibékíteni a testvéred, és összehozni Ayanoval?- Igen. - kezd el bólogatni, mint egy rossz ló.Nagyot sóhajtok és elindulok a szobám felé.- Majd még meggondolom. - zártam be magam mögött az ajtót.
Vajon feladta már? - nyitom ki az ajtót és nézek szét a folyosón. Senki...biztos a szobájában van...
- Ichigo.. - terem valaki a hátam mögött.- Mi a?! - fordulok meg ijedtemben és képen verem az illetőt. Mikor meglátom, hogy ki az, kuncogni kezdek.- Köszi - simogatja az arcát ahol megütöttem - Lány létedre elég nagyot ütsz.
- Magadra vess. Ha nem ijesztgetnél, nem ütnélek meg. Amúgy köszönöm a bókot - mondom komolyan.
- Akkor segítesz? - Mondtam már... - sóhajtok egy nagyot. - Még gondolkozom rajta. Különben is miért kéne nekem segítenem neked, amikor te folyton szívatsz? - nézek rá kérdő pillantással.

- Mert akkor nem kell megírnod a házi feladatomat - kacsint rám

- Pffff! - tört elő belőlem a "nőies" énem. - Azt hiszed, hogy amúgy megírtam volna? Ne álmodozz!

- Ichigo légyszi, csak most az egyszer segíts, jövök neked eggyel, ha segítesz.

- Hmmm....- olyan jó húzni az agyát. Most ő függ tőlem és nem fordítva és ez király érzés. Kezdem kicsit meg sajnálni ahogy azokkal a szemekkel néz. - Na jó...

- Fogsz te még függeni tőlem...

- Na azt megnézném. - viszonzom sunyi mosolyát. - Na menjünk...

- Hová?

- Te most komolyan ilyen hülye vagy, vagy csak tetteted? - nézek rá döbbenten. - Nem te mondtad, hogy össze kell hoznunk őket?

- Én mondtam, de nem vágom, hogy hová akarsz menni.

- Anyám.... - vágtam homlokon magam - a tesódhoz. Hová, máshová?

- De őt nem tudom, hogy hol van.

- Először is nézzük meg az iskolában. Tartom a kapcsolatot Ayanoval ezért tudom, hogy melyik osztályba jár. - mentünk ki az ajtón, amit azonnal be is zártam. - Őt megkérdezhetjük. - fogtam meg a csuklóját és kezdtem el vonszolni, ki az iskolából.

- Oké...

Lassan a sulihoz értünk. Egész végig húztam Akirát, mert szinte nem is használta a lábát. - Basszus Akira! Nem akarsz a saját lábadon közlekedni és nem csak húzatni magad?!

- Nem, ez így jó
- Akkor másképp fogalmazok...Ha nem kezdesz el magadtól járni, akkor megfordulok, visszamegyek a szobámba és nem érdekel,hogy mit csinálsz a testvéreddel! - magyaráztam neki.

- Jól van már...

- Reménytelen vagy. - sóhajtottam, majd beléptünk az épületbe. Szinte alig voltak már emberek. Nem csodálkozom, hiszen már majdnem 4 óra. Felbaktattunk a 2. emeletre és az utolsó ajtón kopogtatás után beléptünk.

- Ayano... - pillantom meg testvéremet, aki észre sem vesz.

- Valami baj van Akira? – kérdem, mikor látom kétségbeesett arcát.

- Nem
Vakargatja a tarkóját, ami azt jelenti, hogy ideges. Mi üthetett belé? - Biztos, hogy minden rendben van hiszen... - de nem bírom befejezni a mondatom, ugyanis a lányok sikítozni kezdenek.

- Akira!!!

- Akira, te ismered őket? - kérdezem meglepődve.

- Fogalmazzunk úgy, hogy ők ismernek engem.
- Akira drágám. - jön oda az egyik és ölelgetni kezdi. - Mi járatban itt?

Drágám? Ki a franc ez? - Akira... - Látom rajta,hogy nem tetszik neki, ezért egy kicsit segítek rajta. Átkarolom a karjánál, és közelebb húzom magamhoz.

Asszem ezért még kinyírnak, de legalább leakadtak róla. - Ayano! - szólok oda neki.

- Üdv Chibi, hogy vagy? - mosolygok rá, mire ő csak pislog.

- Tesó? Te mit csinálsz itt?

- Jöttem látogatóba. - ekkor veszi észre, hogy nem vagyok egyedül. - Takanori? Mit keresel itt? - életembe először hallom, hogy valakinek a keresztnevét mondja ki, az enyémen kívül

- Ó nem kislány, én Akira vagyok, Takanori ikertestvére.

- Te csak ne kislányozd a tesómat - kócolom össze a haját. - Hihi, jó lett a séród. Legyek a személyes fodrászod - mosolygok rá gonoszan

- Te kis…

- Igen? - nézek rá cukin - Elfogadod?

- Adok én neked mindjárt… - de nem fejezi be, amit mondani akar.

Gyorsan rájövök, hogy nem tehet ellenem semmit, így tovább cukkolom.

- Ichigo, tudtommal nem ezért jöttünk ide.

- Oh tényleg. Pedig olyan jól szórakozom, te nem? - nézek rá aranyos pillantásommal. - Ayano egy kicsit velünk kell jönnöd. Hozd a táskád. - fordulok felé komoly tekintettel

- Miért kellene veletek mennem?

- Majd elmagyarázom, gyere!

- Jó. - bólint, és hozza magával a táskáját.

Mikor elindulunk a kiscsajok is jönnek utánunk. Fene már!

- Izé...- fordul a csaj felé.

- Kimiko - segíti ki.

- Szóval Kimiko, mi csak Ayanot hívtuk, nektek nem kell jönni.

Oh ne már! Ez komoly?  Nekem általában leszedi a fejem, nekik meg itt mosolyog. Amúgy meg ezt jól elcseszte. Nézek rá lenézően

- Milyen cuki vagy. - kezdik el körül ugrálni.

- Ti meg mit csináltok? – szólal meg valaki.

Megfordulok, és nem mást pillantok meg mint...

- Takanoriii... –majd a nyakába ugrik és elkezdi ölelgetni. 

Oké… Hát ez hülye! Teljesen agyára ment a gimi. - Akira a folyosó közepén vagyunk, viselkedj már!  - szidom le azonnal mire rám néz.

- Kuss! - szól rám, és tovább ölelgeti Takanorit, amit úgy tűnik,hogy nagyon un.

- Miért kell neked mindig jelenetet rendezned?- próbálja eltolni magától, sikertelenül. Szegényke…

Istenem valaki üsse már le végre. Várjunk csak... - Akira....állj le!  - vágom fejbe

- Au.. – vakargatja ott ahol megütöttem. - Ha visszaérünk ezért még csúnyán ki fogsz kapni. - villantja meg egy pillanatra vörös szemeit, mire testvére is lekever neki egyet.

- Akira viselkedj! – szól rá Takanori.

- Pff... - nevetem el magam, mire Akira rám néz. - Úgy viselkedsz mint egy gyerek

- Mint egy gyerek?- húzza gonosz mosolyra ajkait.

- Akira, gyere csak velem! - húzza el Takanori onnan. Ez meg mi a fene volt? Csak pislogok, ahogy Akirát elvonszolja a tesója

Mikor megpillantom Akirát nagyon jó ötletem támad. Megragadom Ayanot a csuklójánál és elkezdek a fiúk felé szaladni, de ő csak néz rám értetlenül. Látom,h nem vágja, ezért ráordítok. – Fuss, te hülye! Úgy tűnik felfogta, mert megragadja testvére csuklóját és szaladni kezd.

Utunk egyenesen a tortateremhez vezet ahol a szertárajtót nyitva találjuk. - Ayano mondanom kell valamit, és gyors leszek. - vadásztam elő a könyvemet, kinyitottam, a kezébe adtam majd megszólaltam. - Nem vagyunk a szüleink igazi gyerekei és sajnálom. - majd belöktem Ayanot a szertárba.

Mikor Ayano jönne ki, magyarázatot követelve, Akira belöki testvérét, amitől egymásnak esnek, és Takanori ráesik Ayanora.
- Hajrá öcsi!

Felugranak és kijönnének de, mi gyorsabbak voltunk és becsuktuk előttük az ajtót és be is zártuk.

- Egyszer még megköszönitek ezt.

- Az egyszer biztos, de elég értetlen voltál az előbb

- Kuss. Mintha te annyira okos lennél.

- Egy dolgot tudni szeretnék... ugye a tesód nem úgy bánik a nőkkel, mint te?

- Nem, ő rosszabb - kezdek el hiéna módra röhögni.

- Az baj lesz... ugyanis most inkább egy támogató Takanorira lesz szüksége. - néztem felé. Hangom komoly és határozott volt.

- Hidd el, hogy Takanori mindig tudja hogy mit kell csinálnia. Jól bánik a lányokkal, a kutyákkal, macskákkal és az öregekkel is jól elbeszélget

- Nem mondod?  - kérdeztem tőle hatalmasra nyílt szemekkel.

- Dedee. Takanori egy nagyszerű ember. - kezdi el isteníteni testvérét.

- Hát ha olyan kedves a lányokkal, akkor tanulhatnál tőle. - néztem rá gúnyosan. - Amúgy a barátnőd nem fog megtalálni? - vigyorogtam. 

Another Broken World

8.Fejezet

Takanori kérése. Csak szívatlak!

(Akira)

A szobából kilépve utam egyből Kouyouhoz vezet, ugyanis ő mindent tud ami a suli falain belül történik. Nyitok be a szobájába.

- Mizu Akira? - néz fel rám a mangájából, ami ha jól látom egy hatalmas nagy hentai. Na de Kouyou...

- Információ kellene. - vágok bele a közepébe. Felesleges körülírni a dolgokat, és nem is szokásom. 

- Hallgatlak. - csukja be féltve őrzött könyvecskéjét, és minden figyelmét rám fordítja. - Kire vagy kíváncsi? 

- Ichigo... - húzom gonosz mosolyra ajkaimat.

Este eléggé rosszul aludtam, így másnap nagyon rossz napom van. Remélem ma senki sem talál meg a hülyeségeivel, mert komolyan mondom, hogy szétverem.Morgok rá Takanorira is, aki már korán reggel kiakaszt, mivel nem képes befogni a száját. 

- Fogd már be, legalább egy percre. Szét megy a fejem!

- Szép! Én itt beszélem ki neked a problémáimat, te meg szarod le. A rohadt életben, csak egyszer akarok tőled tanácsot kérni akkor is leszarsz ! Pedig te is tudod, hogy ez fontos nekem! - fakad ki.

- Miről beszélsz? - térek észhez.

- Hogy miről? Akira itt beszélek neked már vagy fél órája, és te szarsz a fejemre! Rohadjál meg! - vágja fejemhez, majd kimegy az ajtón és bevágja.Most mi van? Ajj, ez nem az én napom...A terem felé menet azon gondolkozom, hogy mégis hogy békíthetném ki, öcsémet. Ritkán húzza fel magát ennyire, és ilyenkor nagyon nehéz elérni, hogy megbéküljön. Emlékszem egyszer kis korunkban elvettem a kedvenc maciját, úgy megharagudott rám, hogy 1 hónapig hozzám se szólt, pedig mindennel próbálkoztam. Nagyon makacs ilyen téren.A terembe lépve, eléggé furcsa dolog fogad, amit persze nem hagyhatok szó nélkül. Ichigo mögött termek és magamhoz húzom, elrántva egy pofon elől.

- Akira - sama? Néz rám nagy szemekkel Akame és a kis csicskája, majd azonnal meg is hajolnak.  Utálom őket, hülye kis libák...

- Ti meg mit műveltek? - nézek rájuk gyilkos szemekkel - Kirisame Akame és Fujisaki Kyouko! Szerintem a tegnapi húzásotok elég volt! Ezt még elnézem, de ha még egyszer Ichigo közelébe mentek nem ússzátok meg szárazon!

- Igenis Akira - sama! Elnézésedet kérjük.

- Most pedig tűnjetek a szemem elől!

- Igenis. - tűnnek el, azonnal.Utána Ichigora pillantottam, aki engem nézett. Lágyan rámosolyogtam, és elengedtem a vállát, amit még mindig fogtam. 

- Sajnálom, hogy késtem.

- Ugyan ez semmiség.

- Had nézzem. - helyezem arcára kezemet és közelebb hajolok. 

- Mond csak Ichigo... - suttogom szinte ajkaira. - Ugye tudod, hogy te még tartozol nekem eggyel?Erre bólint egy aprót. - Ebben az esetben... - simítok végig arcán, majd hajolok el tőle, és lépek hátrébb. - A következő évben te írod a leckémet. - mosolyodom el, majd el is röhögöm magam arcát látva.

- Hogy mi van!? - kiált fel.

- Jól hallottad.

- Én biztos meg nem írom a TE házidat!

- Ó dehogynem - mosolyodok el cukin. Igen, igen, én ilyet is tudok ám. - Ugyanis mivel fogadtunk, én pedig kiderítettem, hogy tegnap kik bántottak, ezért te jössz nekem eggyel.

- Nem vagyok hülye! Emlékszem rá!

- Akkor jó lecke írást. - nyomom kezébe a könyveimet, és indulok el a kijárat felé.

- Te meg mégis hová mész? - kiált utánam Ichigo.

- Ja, hogy nem említettem? Ma nincs kedvem iskolába jönni. - mosolyodok el sunyin.

- Te kis... - dobna meg az egyik könyvemmel, de én természetesen kitérek előle, és már az iskolán kívül sétálgatok. Kíváncsi vagyok, mikor jön rá, hogy csak húztam az agyát. Nevetek fel magamban.És most már gondolkodhatok a komolyabb dolgokon, öcsém kibékítésén...

Mégis mit akarhatott mondani?