Another Broken World

8.Fejezet

Takanori kérése. Csak szívatlak!

(Akira)

A szobából kilépve utam egyből Kouyouhoz vezet, ugyanis ő mindent tud ami a suli falain belül történik. Nyitok be a szobájába.

- Mizu Akira? - néz fel rám a mangájából, ami ha jól látom egy hatalmas nagy hentai. Na de Kouyou...

- Információ kellene. - vágok bele a közepébe. Felesleges körülírni a dolgokat, és nem is szokásom. 

- Hallgatlak. - csukja be féltve őrzött könyvecskéjét, és minden figyelmét rám fordítja. - Kire vagy kíváncsi? 

- Ichigo... - húzom gonosz mosolyra ajkaimat.

Este eléggé rosszul aludtam, így másnap nagyon rossz napom van. Remélem ma senki sem talál meg a hülyeségeivel, mert komolyan mondom, hogy szétverem.Morgok rá Takanorira is, aki már korán reggel kiakaszt, mivel nem képes befogni a száját. 

- Fogd már be, legalább egy percre. Szét megy a fejem!

- Szép! Én itt beszélem ki neked a problémáimat, te meg szarod le. A rohadt életben, csak egyszer akarok tőled tanácsot kérni akkor is leszarsz ! Pedig te is tudod, hogy ez fontos nekem! - fakad ki.

- Miről beszélsz? - térek észhez.

- Hogy miről? Akira itt beszélek neked már vagy fél órája, és te szarsz a fejemre! Rohadjál meg! - vágja fejemhez, majd kimegy az ajtón és bevágja.Most mi van? Ajj, ez nem az én napom...A terem felé menet azon gondolkozom, hogy mégis hogy békíthetném ki, öcsémet. Ritkán húzza fel magát ennyire, és ilyenkor nagyon nehéz elérni, hogy megbéküljön. Emlékszem egyszer kis korunkban elvettem a kedvenc maciját, úgy megharagudott rám, hogy 1 hónapig hozzám se szólt, pedig mindennel próbálkoztam. Nagyon makacs ilyen téren.A terembe lépve, eléggé furcsa dolog fogad, amit persze nem hagyhatok szó nélkül. Ichigo mögött termek és magamhoz húzom, elrántva egy pofon elől.

- Akira - sama? Néz rám nagy szemekkel Akame és a kis csicskája, majd azonnal meg is hajolnak.  Utálom őket, hülye kis libák...

- Ti meg mit műveltek? - nézek rájuk gyilkos szemekkel - Kirisame Akame és Fujisaki Kyouko! Szerintem a tegnapi húzásotok elég volt! Ezt még elnézem, de ha még egyszer Ichigo közelébe mentek nem ússzátok meg szárazon!

- Igenis Akira - sama! Elnézésedet kérjük.

- Most pedig tűnjetek a szemem elől!

- Igenis. - tűnnek el, azonnal.Utána Ichigora pillantottam, aki engem nézett. Lágyan rámosolyogtam, és elengedtem a vállát, amit még mindig fogtam. 

- Sajnálom, hogy késtem.

- Ugyan ez semmiség.

- Had nézzem. - helyezem arcára kezemet és közelebb hajolok. 

- Mond csak Ichigo... - suttogom szinte ajkaira. - Ugye tudod, hogy te még tartozol nekem eggyel?Erre bólint egy aprót. - Ebben az esetben... - simítok végig arcán, majd hajolok el tőle, és lépek hátrébb. - A következő évben te írod a leckémet. - mosolyodom el, majd el is röhögöm magam arcát látva.

- Hogy mi van!? - kiált fel.

- Jól hallottad.

- Én biztos meg nem írom a TE házidat!

- Ó dehogynem - mosolyodok el cukin. Igen, igen, én ilyet is tudok ám. - Ugyanis mivel fogadtunk, én pedig kiderítettem, hogy tegnap kik bántottak, ezért te jössz nekem eggyel.

- Nem vagyok hülye! Emlékszem rá!

- Akkor jó lecke írást. - nyomom kezébe a könyveimet, és indulok el a kijárat felé.

- Te meg mégis hová mész? - kiált utánam Ichigo.

- Ja, hogy nem említettem? Ma nincs kedvem iskolába jönni. - mosolyodok el sunyin.

- Te kis... - dobna meg az egyik könyvemmel, de én természetesen kitérek előle, és már az iskolán kívül sétálgatok. Kíváncsi vagyok, mikor jön rá, hogy csak húztam az agyát. Nevetek fel magamban.És most már gondolkodhatok a komolyabb dolgokon, öcsém kibékítésén...

Mégis mit akarhatott mondani?