16. Fejezet
Nem vagyok a magam ura... Vagy csak szimplán megkattantam? (Ichigo)
Miután kopogás szakítja félbe a kis magánakciónkat, felülök az ágyon. Eltelik pár pillanat, mire leesik, hogy ki az illető aki beakart törni hozzám. Felkapom a ruháim, majd az ajtóhoz sietek.
- Várj Lisa, semmi baja az ajtómnak. - nyitom ki a bejáratot neki. - Miben segíthetek? - kérdezek rá, mire látom, hogy Akira eltűnik a szobámból. Ezt meg mi lelte?
- Csak aggódtam, mert amikor utoljára láttalak, nem voltál valami fényesen. - Gyönyörű smaragdzöld szemeiben aggódás csillogott, földig érő rózsaszín haja pedig egy fonásba volt összefogva. Még mindig az egyenruháját viselte és fehér, damilos szemüvege is az orrán csücsült. Biztos különórája volt.
- Várj Lisa, semmi baja az ajtómnak. - nyitom ki a bejáratot neki. - Miben segíthetek? - kérdezek rá, mire látom, hogy Akira eltűnik a szobámból. Ezt meg mi lelte?
- Csak aggódtam, mert amikor utoljára láttalak, nem voltál valami fényesen. - Gyönyörű smaragdzöld szemeiben aggódás csillogott, földig érő rózsaszín haja pedig egy fonásba volt összefogva. Még mindig az egyenruháját viselte és fehér, damilos szemüvege is az orrán csücsült. Biztos különórája volt.
- Semmi bajom, ne izgulj! - mosolyogtam, amit viszonzott, de látszott rajta, nem győztem meg. - Mondom, hogy minden oké! - veregettem meg finoman a vállát. - Ha nem nagy gond, szeretnék elmenni fürdeni és aludni. Eseménydús délutánom volt.
- Persze, nekem is még tanulnom kell, jó éjszakát! - ezzel megfordult és megindult a folyosó végén elhelyezkedő "lakosztályába".
Bezártam az ajtóm, majd felkaptam egy 2 számmal nagyobb piros pólót és elmentem zuhanyozni. Fogmosás után levetődtem az ágyamba és a telefonomat nyomkodtam. XXI. század találmányai néha jól jönnek. Még csak most tűnt fel, hogy nincs meg Akira száma... Talán Ayano tud segíteni.
*Szia Chibi!👋* - küldtem neki üzenetet messengeren. A suliban a Wi-Fi az egyetlen, ami még emberinek tűnik.
*Hali! Mizu?😊* - ez gyors volt! Akkor biztos nem a koliban van, mert ott rohadt lassú a net.
*Üdvözlöm Takanorit!😏😉 Ha már ott van, megtudnád kérdezni tőle, hogy mi Akira telefonszáma?😁* - most biztos pirul. Kis cuki!
*Üdvözlöm Takanorit!😏😉 Ha már ott van, megtudnád kérdezni tőle, hogy mi Akira telefonszáma?😁* - most biztos pirul. Kis cuki!
*Meg sem kérdezem honnan tudod...😂Egy pillanat és mondom.😉* - pillanatokon belül, már a telefonomba pötyögtem a számokat és elmentettem "Akira😈" név alatt.
*Köszi.😘 További jó szórakozást!😈😉 Nem is zavarok, jó éjt!💗💤* - ezzel, le is csatlakoztam.
*Köszi.😘 További jó szórakozást!😈😉 Nem is zavarok, jó éjt!💗💤* - ezzel, le is csatlakoztam.
Na most ugrik a majom a kútba! Remélem nem csináltam semmit...
*Szia Akira! Gondoltam megkérdezem, hogy miért tűntél el, ha én csináltam valamit, sajnálom! Ja és Ichigo vagyok!* - küldtem el az üzit.
A percek múltak, de választ nem kaptam. Forgolódtam és kb olyan háromnegyed óra múlva pittyegett a telóm.
*Honnan szerezted meg a számom?* - kössz...
*Honnan szerezted meg a számom?* - kössz...
*Takanoritól*
*Megvan a tesóm száma?*
*Hülye! Ayano vele van.*
*Jaa...*
*Merre vagy?*
*...Miért érdekel? Úgyis nagy ívben le vagyok szarva, akkor is amikor melletted vagyok..* - Oó...Asszem mérges...
*Nagyon sajnálom Akira, de nagy zűr lett volna, ha a gondnokot hívja. Mit mondtál volna? Miért vagy a szobámban, a lány koleszban, meztelenül? Nem akarlak bajba keverni.*
*...*
*Akira...* - ezek után nem kaptam választ. Leraktam a készüléket az éjjeli szekrényemre és a párnámba temettem arcomat. A könnyeim utat törtek maguknak. Nem próbáltam megakadályozni...
*Akira...* - ezek után nem kaptam választ. Leraktam a készüléket az éjjeli szekrényemre és a párnámba temettem arcomat. A könnyeim utat törtek maguknak. Nem próbáltam megakadályozni...
Nem tudom, meddig lehettem így, egyszer neszre lettem figyelmes. Kit érdekel! Had legyen!
- Ichigo, mi történt? - a túlságosan is ismerős hangra azonnal felkaptam a fejem. A telómmal együtt. Gyorsan bepötyögtem az üzenetem, elküldtem és villámsebességgel csaptam fel az asztali lámpám.
- Kakeru, mit keresel itt? - hátráltam az ágyamban. A párnám alatt kitapogattam Bloody Rose-t abban az esetben, ha használnom kellene.
- Gondoltam meglátogatlak. Folyamatosan melletted ólálkodott az az idegesítő csávó, így nem volt időnk beszélgetni. Hiányoztam, igaz? - lépett közelebb, a szorításom pedig erősödött pisztolyomon. - Mekkora mázli, hogy nyitva hagytad az ablakod. Rossz szokásodnak hála, végre kettesben lehetünk.
- Mit nem értesz abból, hogy hagyj békén? Különben is már van barátom! - húzódtam még közelebb az ágytámlához.
- Nem látom sehol és az előbbi zokogásból kiindulva, nem így gondolom.- tett előre még egy lépést.
- Nem látom sehol és az előbbi zokogásból kiindulva, nem így gondolom.- tett előre még egy lépést.
- Ne gyere a közelembe! - rántottam elő fegyverem és egyenesen felé szegeztem. Arcán először meglepetés, majd félelem futott át.
- Az... Te démonvadász vagy? Hiszen vámpírszagot árasztasz magadból! - hátrált, mire egy gonosz vigyor terült el a képemen. - Elfelejtettem volna mondani? A pasim vámpír!
- Már korábban is éreztem, ne meséld be nekem, hogy már a másik sulidban is együtt voltatok!
- Mi van? - ez meg mégis mi a fészkes fenéről beszél? - Az ki van zárva!
- Ezért akartalak megszerezni magamnak! - villantak elő szemfogai. Remek...
- El kell keserítselek, démon vadász vagyok, valamint a fegyverem főleg a vámpírokra halálos. Meggondolandó, hogy szeretnéd e ha ezüsttöltény fúródna beléd. Utoljára figyelmeztetlek, ha az én és a barátaim közelébe merészkedsz, megismerkedhetsz egy ősi vadász család leszármazottjával és annak segítőjével, Bloody Rose-al. - ezt meg honnan tudom? - Mit gondolsz? Megegyeztünk? - néztem rá kérdőn, de választ már nem tudott adni, ugyanis a falhoz nyomódott.
- Akira! - pattantam ki az ágyamból a fiúhoz rohanva. - Engedd el, már megoldottam. Többet nem látjuk. - öleltem meg, mire lerakta a vöröskét, aki az alkalmat megragadva olyan gyorsan tűnt el mint ahogy felbukkant. Még hallottam, amint azt suttogja, "ígérem".
- Te nagyon hülye, miért nem csuktad be az ablakot, bajod is eshetett volna! - fordult meg és szedte le a fejemet. Semmit nem válaszoltam, csak könnyes szemekkel magamhoz szorítottam. - Ichigo? Minden oké? Miért sírsz? Csinált valamit, mert ha igen esküszöm én...!
- Nem. Megtántorodott amint meglátta a pisztolyom. - felpillantottam és a korábbi vörös szemek és szemfogak már eltűntek. - Az ablakot pedig miattad hagytam nyitva, reménykedtem, hogy visszajössz... - eredtek el ismételten könnyeim.
- Többet nem hagylak egyedül. - fonta körül karjait derekamon. Szemébe néztem, mire ő ezt kihasználva ajkait enyéimre tapasztotta. El nem engedve egy pillanatra sem, az ágyra döntött. - Szeretlek Ichigo!
- Én is téged Akira... - majd újra megcsókolt, de ezúttal gyengéden, mintha törékeny porcelán lennék. Ez mindent bizonyított, szavak sem kellettek, hogy megértsem, valóban szeret.
