Another Broken World

7.Fejezet

A fogadás nyertese. A vihar kezdete
(Ichigo)

- Te miről beszélsz? Ő Ichigo! - mutat rám.
- Nem, ő az osztály társam Ayano!
- Ő az én osztály társam Ichigo!
Már kezdem unni, úgyhogy tisztázom a helyzetet.
- Én Ichigo vagyok.
- De...de.. az egyik osztály társam ugyanúgy néz ki, mint te.
- Biztos az iker testvéremről beszélsz. Ő a mellettünk lévő suliba jár.
- Ja, értem. Bocsánat összekevertelek titeket. - Akkor én megyek is, nem akarok zavarni. Sok sikert bátyó!
- Te csak ne kacsingass! - dob utána egy párnát, de addigra kimegy.
Elkezdünk beszélgetni róluk, az iskoláról,de nem értek belőle semmit. Mikor beáll a kínos csönd, megkérdezem, hogy visszamehetek - e a szobámba?
Vissza akar vinni, én tiltakozni próbálok, de addigra fölkap és már ott is vagyunk. Lerak az ágyra és mikor kérdezgetem arról, hogy csinálta, nem mondja el.
A beszélgetésünk alatt el kezd durcázni, mire én felnevetek.
- Hány éves vagy, most komolyan?
- Hamarosan 165. - mondja büszkén.
- Mennyi? - kérdezem kiakadva.
- Jól hallottad. Én nem vagyok ember, de gondolom az előbbi cselekedetemből gondoltad.
Ettől kicsit megijedek. Mire gondol?
- Nyugi, nem áll szándékomban bántani.
- Mégis mi vagy te?
Nem mondja el, mire véletlen kicsúszik a számon amit a lányok mondtak. Erre közli, hogy biztos a fegyverem miatt, majd megkérdezi, hogy mégis hol hallottam.
- ........ - nem mondhatom meg.
- Azok akik bántottak? Kik voltak? - miután egyik kérdésére sem válaszoltam, fel áll és közli velem, hogy majd ő kideríti. Na persze!
- Úgy sem tudod meg. - Ne nevettess! Erre még ő sem képes!
- Jó, akkor fogadjunk.
- Oké. Ha én nyerek jössz egyel.

- Ha pedig én nyerek, akkor te. - fogunk kezet. Közli, hogy holnap reggelig adjak neki időt, majd mikor már majdnem az ajtómhoz ér visszafordul. - Nem szoktam veszíteni.
Ekkor mintha a szeme vörösen csillogott volna, de nem volt időm megkérdezni ugyanis addigra eltűnt.
- Ez meg, hogy a....?! Na mindegy! Inkább alszok!
Lefürödtem, átöltöztem és húztam aludni.
Másnap kipihenten léptem be a majdnem üres osztály terembe.
Ezek a tegnapi lányok.....
- Nézd csak ki van itt, Kyouko! - mutatott rám.
- Látom Akame - sama.
- Mit akartok? - vágom hozzájuk bunkón.
- Még egy verést  akarsz? - kérdezi, miközben vörös szemeivel bámul.
- Ez jó vicc! - röhögök, mire arcon vág. - Te mi lennél? Te tudod én mi vagyok, de ez fordítva nem igaz. Bökd ki!
- Hogy merészelsz így..... - de a szöszi megállítja.
- Én Kirisame Akame vagyok. A Kirisame család következő vezetője. Egy vámpír. Ő pedig a szolgám. A családja az idők kezdete óta az enyémet szolgálja. Mágus.
- Vámpír? Mágus? - Ezek is megzakkantak? Bár Akira is valami ilyesmit mondott: " Nem vagyok ember".
- Pontosan. Épp ezért nem tanácsos ujjat húzni velünk. Most mondom el utoljára. Hagyd békén Akira - samat! - majd ismételten pofonra emeli a kezét, de ekkor valaki a vállamnál fogva magához ránt. Reflex szerűen felnéztem az illetőre.
- Akira! - ezen még én is meglepődtem, hát még a szöszike.
- A - Akira - sama?! - mindketten azonnal meghajoltak.

 - Ti meg mit műveltek? - nézett rájuk gyilkos tekintettel. - Kirisame Akame és Fujisaki Kyouko! Szerintem a tegnapi húzásotok elég volt. Ezt még elnézem, de ha még egyszer Ichigo közelébe mentek, azt nem ússzátok meg szárazon! - a hangja komoly és dermesztő. Minden egyes szótól kiráz a hideg.

- Igenis Akira - sama! Elnézésedet kérjük!
- Most pedig tűnjetek a szemem elől!
- Igenis!
Olyan gyorsan futottak el, hogy mire fölfogtam mi történt, már nem voltak ott. Ekkor Akira felé néztem. Mikor észrevette, hogy őt figyelem egy lágy mosoly talált helyet az arcán.
- Sajnálom Ichigo, hogy késtem!
- Ugyan. Ez semmiség.
- Had nézzem. - majd az arcomhoz helyezi a kezét és közelebb hajol.

- Mit csinálsz?! - kérdem, miközben érzem, hogy arcom egyre melegebb.
- Hogy mit? Még jössz egyel, mert megnyertem a fogadást.