Another Broken World

2. Fejezet

Ismerkedés. Egy új lány
(Akira)

- Akira, kelj fel, késésben vagyunk! - hallom meg öcsém hangját valahonnan távolról.
- Csak még egy kicsit.- húzom magamra a takaróm, és fordulok át a másik oldalamra.
- Na azt már nem! - rántja le rólam a takarót, és mivel jól belegabalyodtam, engem is lerántott, és a földön találtam magam.
- Te kis! - méregettem dühös pillantásokkal testvérem, aki mit sem törődve velem, közli, hogy keljek, mert nem akar miattam késni. Hát szép! Köszönöm Takanori jól aludtam. Nem, nem ütöttem meg magam...
Igen, az Akira én vagyok. Suzuki Akira, örvendek a találkozásnak!

Ja igen,és Takanori amúgy az ikertestvérem, amit elég kevesen hisznek el. Külsőre eléggé hasonlítunk egymásra, de belül teljesen különbözünk. Ő a minta gyerek, akit minden szülő akar, a kitűnő tanuló. És én vagyok a lázadó, aki mindig kimarad otthonról, és leszarja az iskolát, avagy a szülők rémálma. 

Időközben feltápászkodtam a földről, és elvégzem a szokásos reggeli teendőimet.. Természetesen az átlagosnál jóval gyorsabban, ugyanis késésben vagyunk. Az utat futva tesszük meg,  így még időbe beérve. A suli előtt azonban szétválunk. Takanori kicsit tovább megy, mert ő a sulim melletti suliba jár. Na ezt jól megmondtam. Fogalmazás ötös. 

Az a helyzet, hogy két suli is van egymás mellett. Az egyik egy normális gimis suli, oda jár a testvérem.

 Viszont a másik, egy úgynevezett különleges lények iskolája. Gondolom elég nehéz elhinni, de így van. Léteznek különleges lények, angyalok, vérfarkasok, tündérek, boszorkányok....
Én például vámpír vagyok. Nyugalom, nem kell félni, nem harapok... akkorát.

Na de viccet félretéve, gondolom megfordult a fejetekben, hogy Takanori miért nem ide jár, hisz testvérek vagyunk. Az az igazság, hogy neki nem jöttek elő a képességei. Az igaz, hogy tovább él, nem úgy mint a normális emberek, de ő nem igényli a vért és nincs képessége mint a vámpíroknak. Az ikreknél előfordul az ilyen. Az egyik erősebb, és ő elszedi a másik erejét. Nos ez volnék én. Ezért kellett elég sokszor megvédenem őt, ha már magát nem tudta. 

Mi tisztavérűek vagyunk, amit a szemünk színe  is elárul. Sajnos, már elég kevesen vagyunk. 

A szüleinkről csak annyit, hogy még kiskorunkban ölték meg őket, a gonosz vámpírok, mert hát vannak gonoszak is. Most a suli kollégiumában lakunk, ami nem az iskola mellet van, hanem egy kicsit messzebb. Nem értem miért nem lehet mellé építeni. 

Amint belépek a suliba furcsa hangokra leszek figyelmes.
- Milyen tüzes. Ez tetszik. Nem igaz srácok?
- Mit művelsz?
 

Egy kicsit közelebb osonok, hogy lássam mi is történik. Egy fiú, egy lányt a falhoz szorít, és éppen vetkőzteti.
- Ó, hogy én? Semmi különöset.
- Hagyd abba!!!

Na itt telik be a pohár, azért mindennek van határa! 

Hirtelen ott termek mögötte, majd lerántom a lányról, és a falhoz vágom.
- Nem hallottad mit mondott? - nézek rá dühösen.
- Ez Akira! Tűnjünk innen! - kiáltja valamelyik talpnyalója, és már el is futottak. Hát igen, elég nagy hírnek örvendhetek az iskolában, és persze a legtöbben félnek tőlem, a lányok meg odavannak értem.
- Kérdeztem valamit! 

Rántom el a faltól, majd újra visszalököm, mire fájdalmasan felnyög. Már ennyi fáj? Ritka nyomi lehetsz.
- Mégis mi lennél te? - kérdezem gúnyosan.
- Vérfarkas... - motyogja. 

Szóval az a büdös korcs. Akkor azért vagy ilyen gyenge.
- Értem. - megfogom nyakánál az ingjét, kicsit megemelem, majd a földre dobom. Nem éri meg vele foglalkozni, helyette vetek egy pillantást a lányra.
- Jól vagy? - eléggé meglepődhetett.
- Igen, köszi.
- Új vagy itt? - erre bólint. - Értem. Vigyázz velük, eléggé kiszámíthatatlanok. - intek a korcs felé, majd lassan elsétálok teremhez. Lassan kezdődik az óra, és nem akarom lekésni. 

Beérve a terembe leülök a helyemre, és nemsokára megérkezik a tanár, egy új diákkal. Szóval osztálytársak leszünk. 

Pár szót beszél magáról, majd a tanár mellém ülteti, mert már csak itt van hely. A tanár utána elkezdi darálni az anyagot, amiről fogalmam sincs, hogy mi, azt se tudom, hogy egyáltalán milyen órán ülök. 

Szünetben a lány odafordul hozzám.
- Még egyszer szeretném megköszönni a reggelit.
- Ugyan hagyd csak. Amúgy Akira. - mutatkozok be, mégse legyek már tiszteletlen.
- Ichigo.