Another Broken World

14. Fejezet

A vörös rohadék! A pasim egy vámpír?! ( Ichigo )

Valami olyan jó meleg.
- Hmm - húzódom közelebb.
Lassan kinyitom a szemem, megpillantva Akira hatalmas vigyorát.
- Jó reggelt hercegnő.
- Mi a franc!? - lökök rajta mire ő hatalmas puffanás közepette, a földön landol.
- Au...
- Oh! Bocsi, jól vagy?
- Persze... Arra keltem, hogy rohadtul elzsibbadt a kezem, de megpróbálok kedves lenni, erre lelöksz az ágyról. Kurva jól vagyok!
- Megijesztettél! Eddig minden reggel egyedül keltem, de most egy csávó fekszik mellettem fülig érő vigyorral. Mázlid, hogy nem kaptam szívrohamot! - húzom fel nyakamig a takarót, ugyanis csak egy póló van rajtam.
- Bocsi kicsit túlreagáltam. Te, hova lettek a ruháim?
- Ne engem kérdezz! Én a fürdőben voltam és mire visszatértem már aludtál. Vagyis csak azt hittem...
- De jó.
- Te Akira... - hajolok közelebb, mire elvörösödik
- Izé... Igen?
- Tudod, ami este történt... köztünk - suttogom a fülébe miközben kezem a mellkasára helyezem.
- Igen?
Hmm, szóval így állunk...
- Ugye emlékszel mi történt? - lehelem ajkaira.
- Attól függ, hogy mire kellene emlékeznem - ejti rabul ajkaimat egy szenvedélyes csókra.
- Hmmm... - adom át magam Akirának, aki a következő percben maga alá fordít, majd lassan elhajol. - Mindenre...
- Rendben.
- Ugye tudod, hogy mindjárt kezdődik az óra? - lihegem, miközben elhajolok.
- Szerinted mennyire érdekel? - hajol nyakamra, amit először puszilgatni, majd szívogatni kezd.
- Ah... Akira... Ezt nem szabadna... - próbálom meg eltolni magamtól, de ez a marha túl erős.
- Miért nem? - távolodik el tőlem pólómból kibújtatva.
- Ez egy iskola és bárki meghallhatja... - takarom el magam kezeimmel.
- Legalább tudják, hogy már foglalt vagy...
- Mi lesz, ha egy tanár meghall minket? Bajba fogsz kerülni...
- Nyugi már, hangszigeteltek a szobák. De ha nem hiszel nekem, átmehetünk hozzánk is. Takanori úgyis már suliba van, ott meg senki nem hallja.
- Biztos vagy benne? Ezt nekem nem mondták amikor idejöttem. Különben is ott már Takanori-kun és Ayano.... Valamint, szerinted nem vennék észre ha elindulnánk?
- Mindegy, inkább hagyjuk, már elment tőle a kedvem.
- Akira várj! - pattanok fel hátulról átölelve . - Már nem szeretsz? Ez lenne a baj, mert ha igen akkor én...
- Egy szóval se mondtam, hogy nem szeretlek. - ölel magához, felém fordulva - Csak már elment a hangulat.
- Én csak nem akarom, hogy bajba keveredj... miattam...
- Miért kerülnék bajba?
- Hát ha a tanárok rajtakapnak, hogy velem vagy, akkor...
- Ha ettől félsz, akkor van egy ötletem. Holnap péntek van. Mit szólnál egy randihoz? Utána elmehetnénk valahova, ahol együtt lehetünk és nem kell félni, hogy bárki is rajtakap minket.
- Tényleg? - kapom fel fejemet, miközben majd kicsattanok az örömtől.
- Ahan. Na mit szólsz hozzá?
- Igeeeen! - ugrok nyakába, aminek köszönhetően hátraesik az ágyon én pedig rá...
Ám egy kicsit rossz helyen landolok. A melleim... pont a fején... Olyan kínos!
- Annyira sajnálom! - kelek fel róla szinte azonnal, de ekkor derekamnál fogva visszaránt.
- Hová sietsz cica? - húz magára, ezután átfordítva minket csókolgatni, valamint simogatni kezd.
- Ah! - nyögök fel hirtelen, ám azonnal a számra is kapom kezem.
Ekkor a nyakamat kezdi el kényeztetni, majd egy hosszú csók után hirtelen kámforrá válik.
- Ez meg hová a fészkes fenébe tűnt? - mérgelődöm, miközben felöltözök, és a terembe sietek.
Majdnem elkéstem!
Huppanok le a helyemre elterülve a padon, de ekkor egy ismerős alak sétál be a terembe.
Ez most egy rossz vicc?! 
Lassan felemelem a fejemet, a tanár mellett álló vörös hajú srácra meredve.
- Ő itt az új diák, Yonezawa Kakeru.
- Örvendek! - vigyorog az osztályra, mire a lányok azonnal sikítozni kezdenek.
- Te meg mit...? - emelkedek fel a padból, aminek hála felém fordul, észrevéve engem.
- Ichigo! - rohan hozzám megölelni, majd nyomban le is kap.
Pont ekkor toppan be Akira...

- Mit művelsz?! - lököm el magamtól, miközben könnyeim kicsordulnak. Kiszaladok az udvarra átkozva azt a szemetet, aki ismételten tönkretette az életem. - Kakeru te idióta!! - leültem a földre tovább zokogva. - Akira... Akira...
Egész szünetben ott ülök itatva az egereket, de egyszer csak valaki elém áll. Felnézek, hőn szeretett Akirámat megpillantva, de azonnal el is fordítom a fejem. Most biztos utál.
- Akira...
El sem hiszem, hogy az, akit szeretek, a miatt az idióta miatt megutált. Ha elmondhatnám mi történt... de úgyse hallgatna meg.
- Honnan veszed hogy nem hinném el? Ha nem vetted volna észre, pont arra várok, hogy megmagyarázd mi volt az...
- Te meg honnan...?
Már megint tudta mire gondolok! Hogy csinálja ezt?
- Megbeszélhetnénk máshol? Zavar annak a szemétládának a képe.... - fordultam a vöröske irányába.
Ha szemmel ölni lehetne, szerintem már halott lenne.

- Gyere. - húz fel a földről.
Szinte egy érintésétől elolvadtam, de mikor elengedte a kezem, éreztem, hogy itt a vége. Lefagytam, lábam földbegyökerezett és csak bámultam előre, ahogy Akira egyre távolodik.
Ez nem lehet. Ne hagyj el...
Csordulnak ki könnyeim ismét, de ekkor felkap és hirtelen a szobámban találom magam.
- Mondtam, hogy gyere te hülye! - dob le az ágyamra, majd elém állva bámul rám.
- Ki a hülye? - ugrok fel - Persze, én vagyok a hibás, mert az az idióta csak úgy lekapott a terem közepén és még időm sem volt, hogy felfogjam, mi történik! Az az idióta, már általános óta próbálkozik nálam, mert azt hiszi,  mindent megkaphat, csak mert az apja gazdag és mindenki körülrajongja! Addig nem érdekeltem, amíg ki nem derült, a szüleim híresek! Persze azóta zaklat... Ha nem lettem volna elfoglalva azzal, hogy hová tűntél reggel, akkor talán nem engedtem volna le a védelmemet! - hadartam el az elmúlt 9 év történéseit egy levegővel és mire végeztem vörös is voltam. 1, a levegőhiány miatt, 2, zavaromban és még a könnyeim is kicsordultak.
 - Jól van, nyugi.
- Akira...? - lepődöm meg, mikor magához ölel nyugtatva. - Azt hittem hülye vagyok... - lépek hátrébb lenéző pillantással.
- Miért lennél hülye?
- Hmmm... úgy rémlik 2 perccel ezelőtt még hülye voltam...
Most meg mi a fenéért fordult el?
- Legyen. - ragadtam meg arcát megcsókolva őt.
- Baszki...
- Mi a baj? - nézek rá, majd csöppenést hallok és érzem, hogy vérzik a nyelvem.
Ez fura... eddig nem bírtam,de most valahogy....
- Akira... mi történik...? Hirtelen olyan meleg lett...
- Ichigo jól vagy?
- Akira... - kezdem el lehámozni a ruháimat, miközben közeledem a kissé elvörösödött Akira felé.
- Ichigo mit csinálsz?
- Akira te mégis mit..? - ám nem bírom végig mondani, ugyanis hatalmas fájdalom nyilall a testembe. Megharapta a nyakam. - Te mi vagy? - nyögöm ki, ugyanis a fájdalom hirtelen élvezetes lett. Ekkor elhajol és kivillannak a szemfogai. - Egy... vámpír? - úgy látom kissé elborul a tekintete, de minden gondolkozás nélkül rátapadok a szájára.
Viszonozza, eközben hátrálni kezdünk.
Érzem ahogy a hátam lassan megérinti az ágyat, de már az sem érdekel többé,  mi fog történni, egyszerűen átadom magam Akirának.
Óvatosan ledönt az ágyamra, majd levéve felsőjét, ismét fölém mászik rabul ejtve ajkaim. Kezével közben minden egyes porcikámon végigsimít.

- Mm... - rezzenek meg, mikor derekamhoz ér.
Lassan kigombolja ingem, számról nyakamra áttérve. Végigcsókol kulcscsontomon, óvatosan megharapdálva. Sóhajtok, mire ő köldököm köré hint apró puszikat. Felkacagok hajába túrva.
- Csikis.
Felemelkedik, de nem sokáig marad így, ugyanis átfordítva magunkat, a nyakára tapadok. Szívogatni kezdem, ahogy ő tette az előbb.
Kezemmel lassan végigsimítok mellkasán, egyre lentebb haladva.
Gondolkozni sincs ideje, ugyanis nadrágját, alsójával együtt lerántom róla, amire csak pislog. Hehe.
- Ichigo?? - fogja le kezem, ahogy lentebb kezdek el tevékenykedni. - Komolyan akarod?
- Nem, csak úgy poénból arra gondoltam, felizgatlak és itt hagylak. Szerinted?
- Hülye kérdés volt, ugye?
- Eléggé.